Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 267 rendűek közgyűlésének jegyzökönyveit 1531—1567. (464-530 1.) végül az 1526—1563. években megölt Ferenczrendi szerzeteseb névsorát (531—534. 1.) Mind a két kötetet kimerítő betűsoros név- és hely mutató zárja be. A könyv nyomása tiszta, papírja finom s ha kifogást akarnánk a kiállításán keresni, csak a lapszámoknak túlmagasan a lapok sarkára való szedése ellen szólhatnánk, mert bekötés alkalmával ez egészen a metszés szélére esik. Elismerés és dicséret a szerkesztőknek ős a kiadó Szent István Társulatnak. Vajha a következő kötetek gyorsabb tempóban követnék egymást. Thury Etele. Dr. Luther Márton művei. A reformáczió négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére kiadta a Luthertársaság. Sajtó alá rendezte Dr. Masznyik Endre. I. R. I. kötet. A 95 tétel magyarázata. Fordította dr. Masznyik Endre. Luther 95 tételének magyarázatát „Resolutiones disputationum de indulgentiarum virtute" czím alatt sajtó alá adta 1518. évi augusztus havában. A kézirat május havában már készen volt, a mint ezt a „Bevezetés"-bó'l is megtudjuk. Hogy itt (a 33. lap 22. sorában) 1518 helyett 1517 áll, az csak sajtóhiba lehet. A bevezetés végén olvassuk, hegy „az eredeti szöveg latin." Feltevésünk, hogy a fordítás csakis az eredeti latin szöveg után fog indulhatni, csakhamar megingott. A fordításnak több helye ugyanis azt látszik bizonyítani, hogy inkább a nőmet fordítás volt iránytadó, semmint az eredeti latin szöveg, kivált az olyan helyeknél, a hol a lapidáris latinság némi körülírást tett szükségessé, mely bizonyára máskép alakul a magyarban, ha a fordítás a német befolyástól menten az eredeti után indul. Hogy a Staupitz Jánoshoz intézett levélből egyes helyek elmaradtak, azt nem akarnók a fordítónak hibául felróni. A kihagyások azonban oly csekélyek (a 35. 1. 12. soránál a „poenitentia" után vagy 3 sor, a 36. lap 17. soránál pedig vagy 12 sor), hogy mégis inkább szeretnők a levelet a maga teljességében birni. A 36. lap 26. sorában olvassuk, „hogy ehez hasonló dicsekvést még nem látott soha se a világ." Latinul: „ut nunquam sít ita magnificari audita" — scilicet: remissio. Luther nem azt mondja, hogy a világ általjában soha se látott volna nagyobb dicsekvést, hanem csak hogy a remissio satisfactionis ilyen magasztalása mindeddig hallatlan volt. A következő „denique" pedig itt nem azt jelenti, hogy „ráadásul"; mert Luther nem a magasztaláson kivül — mint valami újat, hanem magában a magasztalásban látja a felpanaszolt istentelen eretnekséget. Az értelemnek megfelelőbb volna a „denique" helyében a magyar „Egy szó mint 23*