Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

268 Könyvismertetes. száz" semmint a „breviter" helyében, a hol azt eló'zó'ló'g a fordító használta. A 36. lap 31. sora: „Én azonban, minthogy őrült dühön­gésük előtt nem hátrálhattam meg"... latinul: occurrere non potens — tehát: (dühöngésükkel) nem szállhattam szembe sat. 37. lap első sor: „a kit csak ezek a dühönczök az aranyos pénzért (hej! „lelkekért" kellett volna mondanom!) ellenem felbő­szíthettek." Latinul: quantum per hos pecuniarum (heus ani­marum dicendum fűit) zelatores fieri ac perfici potest. A latinban a szerkezet egyszerű, az értelem tiszta, világos. A pecuniarum zelatores — pénzzsarolók, valamint az animarum zelatores — lélekkufárok csak egy fogalom. A fordítás az egy fogalomnak szét­tepésével teljesen lehetetlen és értelmetlen vonatkozásokat létesít. Avagy hová és mire vonatkozzék az a „lelkekért"? 37. I. 19. s. „azt mind saját vesztemre akarom tenni." La­tinul : meo solius periculo haec egisse volo — tehát nem „vesz­temre", hanem csak a magam fejére, felelősségemre. 37 l. 24. s. „Egyébként fenyegetődző ellenfeleimnek nem tudok másként felelni" ... A latin: minacibus illis meis amicis — finom iróniáját miért mellőzi a fordítás? A -ként képző iránt különös előszeretettel viseltetik a fordító. Nem kívánok erre visszatérni. Csak itt jegyzem meg, hogy nem csak nem restelte egy ily rövid mondatkában az „egyébMní" mellett használni a „másMwí"-et, a mikor egyszerűen mondhatná: Egyéb iránt . . . nem tudnék mást felelni sat.; hanem még az eddig bizonyára teljesen ismeretlen „egyként"-tel is gazdagítja szép magyar nyel­vünket. Hogy ez a szó annyit jelentsen, mint a latin aeque, vagy a német gleichfalls, azt ugyan az eredeti szöveg vagy a német fordítás megnézése nélkül bajos volna kitalálni (lásd a 105. 1. 18. sorát). A X. Leo pápához intézett levélben ezeket olvassuk (39. 1. 24. s.): „Szintazonkép házról házra regéltek és panaszkodtak a papok kapzsisága miatt és a kulcsok, meg a pápa hatalmát sárba rántották." Miután nincsen kitéve, hogy kik regéltek, kik panasz­kodtak, az olvasó önkénytelenül a megelőzőkből pótolja az igék alanyát, a miben még meg is erősíti őt a mondatot bevezető „szint­azonkép". Ε szerint ugyanazok, akik a botrányt a pápa nevének tekintélyével elnémítani igyekeztek (tehát a búcsúhirdetők) lettek volna a botrányos regélések terjesztői. A latin eredeti a maga egyszerű szerkezetében az ilyen félreértést merőben kizárja. Ve­rum nihilominus crebrescebant fabulae per tabernas de avaritia sa­cerdotum . .. Magyarul ezt ilyformán gondolnám: Daczára annak (t. i. a pápai tekintélyre való hivatkozásnak) még a csapszékek­ben is mind sűrűbben terjedeztek a papok kapzsiságáról való híresztelések... A „szintazonkép"-re már tettem észrevételt. A 95 tétel fordításából megtanultuk, hogy annyit jelent mint a latin

Next

/
Oldalképek
Tartalom