Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerkesztették: Bunyitay Vincze, Rapaics Raimund, Karácsonyi János. Budapest 1902. Első kötet 1520-1529. XII 591 lap. Második kötet 1904. 1530—1534. 56 7 lap. Kiadja a Szent IstvánTársulat. Ára 20—20 korona. Magyar protestáns egyházunkat is hálára kötelező szolgálatot vállalt magára a Szent István Társulat akkor, midőn a reformáczió korából való egyháztörténeti emlékek összegyűjtését és kiadását munkába vette, melyből már két vaskos kötet megjelent, s úgy a vállalkozás czélja, mint tartalma egyiránt megérdemlik, hogy felhívják érdeklődésünket. Az elsőre vonatkozólag Bunyitay tájékoztat bennünket az Előszóban, midőn azt mondja, hogy azon állapot megszüntetésének óhaja, mely szerint a reformáczió korának megismerése nem mindig egykorú források, hanem többnyire száz-kétszáz éves, rokon- vagy ellenszenv sugalta feljegyzés után alakult, vezette nevezett társulat irodalmi és tudományos osztályát, midőn a hazai reformáczió és anti-reformáczióra vonatkozó egykorú adatok összegyűjtését és kiadását elhatározta. Bunyitay a budapesti, hazánk keleti és éjszakkeleti, valamint a bécsi cs. és kir. titkos levéltárakban levő adatokat, Rapaics a nyomtatásban már megjelenteket, Karácsonyi a bányavárosok s az ország nyugati levéltáraiban levőket kutatta fel; a gyűjtést 1520—1570 között levő időre terjesztették csupán ki, s hat kötetre való anyagot hordtak össze. Dicséretre méltó nagy munka ez, kiváltképen ha tudjuk, hogy a reformáczió korára vonatkozó okiratok összegyűjtésének milyen nehézségei vannak, s hogy mi milyen szegények vagyunk ezekben, melyre nézve idézem Bunyitaynak az Előszóban közölt, azon szomorúan érdekes megjegyzését, hogy még olyan levéltárnak az átkutatása is, mint a sárospataki főiskoláé, csak nemleges haszonnal járt, miután kitűnt, hogy abban egykorú adatok után nincs mit keresnünk. Bizony csak nagy utánjárással, és áldozattal lehet a reformáczió korára vonatkozó adatokat összegyűjteni, és csakis olyan munkafelosztással, mint Bunyitayék tették, aki maga hét hónapig kutatott a bécsi császári levéltárban. De hogy még igy sem lehetett teljes ez a gyűjtemény, maguk a