Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Csiky Lajos: Az egységes liturgia kérdéséhez

252 Csiky Lajos. állapítják meg egyedül az úrvacsorázásnak sákramentumi jelentőségót. De ezekre a kérdésekre még későbben vissza kell térnem. * Azt mondottam fentebb, hogy a liturgia egységesítésének elvét én még szigorúbban keresztűlvinnóm, mint a milyen mértékben azt mind azok kívánják, a kiknek munkálataival találkoztam. Megmagyarázom, hogy mit akarok ezzel mondani. Mi reformátusok egyáltalában nem törődünk az egyházi évvel s az annak lényegében elébünk adott evangyóliomi események egymásután következő rendjével. Mi prédikálunk összevissza egymásra egyáltalában nem tartozó tárgyakról, úgy a mint azt jókedvünk, szeszélyünk hozza magával. Engem például senki sem akadályozhat meg abban, hogyha ez év első határnapján, a mely épen újév első napjára esett, valamely alkalmi tárgyról prédikálván, mondom, semmi sem akadályoz abban, hogy az év második vasárnapján például az igazságszeretetről, a harmadikon például a mértéktelensógjről, a negyediken például a lelki bátorságról, az ötödiken például a keresztyén bátorságról s a hatodikon, mit tudom én, miről ne prédikáljak, mind olyan tárgyakról, melyek keresztyéni és teljesen templomi kathedrába illő tárgyak lehetnek ugyan, de a melyeket ezen összevisszaságukban semmi magasabb egység össze nem fűz s a melyeknek ezt a sorrendjét egyáltalában semmi eszmei összefüggés nem igazolja. Sok református lelkészünk pródikácziói a maguk összefüggéstelen voltában a kaleidoskophoz hasonlítanak, de nincsen bennök semmi a teleskopnak amaz erejéből, mely oda viszi a mi szemeinket az égnek nagyságos dolgaihoz, hogy igaz lelki gyönyörűséggel s szívbeli meleg áhítattal teljünk el azok csodálatában. Én szeretem ágostai hitvallású evangélikus testvéreink perikopa-rendszerót, ha az nem szolgál egyszersmind föltótlenül kötelezőleg a tartandó egyházi beszédek szövegéül is, mert azok a perikopák a váltság történetének főbb eseményeit egymásután következő sorrendben tárják fel a hívek szemei előtt. Nagyrabecsülöm e mellett a szabad szövegválasztásban nyilvánuló evangyóliumi szabadságát is a mi egyházunk lelkészeinek s épen azért csak azt szeretném elérni, ha lelkészeink, főleg az egyházi óv első ünnepi felében valamely rendszeres terv alapján prédikálnának, a mely tervet maguk állítanának össze önmaguk részére s a mely szerint az evangyóliumi eseményeket, az Úr történetét, vagy csodatóteleinek, példázatainak, beszédeinek dolgait bizonyos egymásután követ-