Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Csiky Lajos: Az egységes liturgia kérdéséhez

Az egységes liturgia kérdéséhez. 253 kező sorrendben tárgyalnák, hogy így közelebb jönnénk Krisztus egyháza katholicitásának, egységességének valóságához, a mennyiben az egyházi év menetét s az eszerint való prédikálást nemcsak az ágostai hitvallású evangélikusok, hanem az anglikánok és a római katholikusok is igen erősen szemük előtt tartják s engem az én kálvinista voltom egyáltalában nem kötelez arra, hogy más egyházaktól el ne tanuljam azt, a mi azoknál esetleg jobban van, mint a hogy mi csináljuk azt. S mennyire nem egységes a mi liturgiánk abban a tekintetben sem. hogy annak egyes alkatrészei a világon semminemű összefüggésben sem állanak egymással. Az ónekvezér azt az éneket kezdi el, a melyik neki épen tetszik. Elkezdi mondjuk az Istenhez való vágyakozásról szóló XLII. Zsoltárt ős mert a lelkész a mult vasárnap Révész Bálint vasárnapi imádságos könyvéből a 7. számú imádságot mondta híveivel, most a 8-ikon van a sor, a mely meg arról szól, hogy legyen Isten előtt kedves mindenkinek az imádsága, s ezek után elkezd prédikálni például a hazugság bűnös és ártalmas voltáról, vagy a jó Isten tudja, hogy miről s kérdem, hogy hol van az egység, hol van a ζ összefüggés, az eszmei összetartozóság egy ilyen istentiszteletben ? . . Az éneklésben és az imádságban a hívő lélek beszél Istenhez, az egyházi beszédben pedig Isten beszél a hivő lélekhez. Az istentisztelet tehát tulajdonképen egy párbeszéd, s milyen párbeszéd az, a melyikben az egyik fél föltétlenül más kérdéseket tárgyal, mint a másik fél, s a mellett az egyik két különböző, egymással ismét össze nem függő beszédben (az éneklés ós az imádkozás beszédében) fordul a másikhoz. Sehogysem jól van ez így, sehogysem egyezik meg ez a gyakorlat az egységes liturgia eszméjével. Sőt ki merem mondani az ilyen istentisztelet nem is logikus, nem is okos istentisztelet. Ha én volnék a magyar református egyház egységes liturgiát egybeállító zsinata, kimondanám, hogy az egyes istentiszteletekre sohase az énekvezér, hanem mindig maga a lelkész válaszsza ki a megfelelő énekeket, a melyek tehát álljanak eszmei összeköttetésben a tartandó egyházi beszéddel s az imádságot is erre tekintettel válaszsza ki, vagy mondja szabadon a lelkész, hogy így legyen meg legalább abban az egy istentiszteletben a liturgiának belső egysége. Többi mondani valóimat egy következő czikkemben fogom megírni. Csiky Lajos.