Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Stromp László: Keresztyén renaissance

Keresztyén renaissanee. A renaissanee szó, való értelme szerint, újból való megszületést jelent. Nem újjászületést, mert a mi aj, az egyúttal valami más is: hanem sokkal inkább megújhodást, megiíjodást, bizonyos elvnek a maga régi tiszta lényegében való újra megéledését, mintegy feltámadását. Ez alapon joggal nevezzük az emberiség szellemi meg ujhodásának ama ragyogó epocháját, a mely a középkort lezárja s az újkort bevezeti, a „renaissanee" nevével, mert valójában nem egyéb az, mint az antik klassikus világ szellemének újra mogéledóse és sikra szállása a középkor sötét hatalmasságaival szemben, felszabadulása az egyéniségnek az őt lenyügző egyházi tekintély békóiból — tudományban, művészetben, vallásban, egyszóval szellemi életünk összes mezőin egyaránt. Igy fogva fel a dolgot, a renaissanee fogalma a fejlődés fogalmával áll és pedig első fokú vérrokonságban, lévén a fejlődós nem más, mint egy folyamat, a melyben bizonyos elv, a benne rejlő szükségszerűségnél fogva, bizonyos külső alakulatokban, de benső lényegének állandó és változhatlan azonosságában jelen meg. Ily értelemben viszont a reformáczió, mint a renaissanee korának e legnemesebb, legeszményibb és legjelentősebb hajtása, valójában nem más, mint magának az örök igaz és önmagával mindig azonos ősevangéliomi elvnek, a középkor által elfojtott, egyéni hit által való megigazulás elvének uj életre ébredése, új érvényre jutása. Mert Krisztus nem alapított egy „római egyháznak" nevezett földi institutiót, az ő országa — megmondta — „nem e világból való"; Krisztus nem állított Isten és ember közé egy közvetítő rendet, ellenkezőleg egyszer s mindenkorra eltörölte a rendi papságot, melynek helyére a hitben való egyetemes papság elvét emelte; Krisztus nem kötötte az üdvösséget bizonyos rítusokhoz és szertartásos cselekményekhez, ellenkezőleg azt egyedül az egyén hitétől tette függővé: .Ne félj, csak higyj!" „A te hited megtartott téged". .. Sőt Theol. Szaklap. III. ívf. iß