Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 229 XL. 1. Es Jáhveh Jóbnak válaszolva mondá: 2. A Mindenhatóval perelne a gáncsoskodó ? Ki rendreutasítná az Istent, feleljen hát neki. Jób. 4. Csekély vagyok, mit feleljek? Kezemet én számra teszem. 5. Egyszer beszéltem, — hallgatok, Szóltam kétszer, — de nem többé. Isten. 7. Övezd combjaid férfiasan, Kérdezni foglak, válaszolj. 8. Felbontanád-e ítéletem ? Elitélnél engem, hogy igaz maradj ? 9. Van-e karod mint Isten karja? Mint ő hangoddal tudsz e dörögni ? 10. Hát díszítsd magad méltósággal, Öltözködjél dicsőséggel. 11. Áraszd haragod folyásait, Lásd meg a büszkét és alacsonyítsd. 12. Lásd meg a büszkét, alázd meg, Forgasd fel a gonoszokat állóhelyükben. 13. Rejtsd a porba őket együttesen, Tartsd fogva arcukat a rejtekhelyen. 14. Akkor majd én is elismerem, Hogy jobbod elég segélyt nyújthat. * * 15. ím itt a Behémóth, melléd teremtém; Mint közönséges barom füvet eszik. 16. Nézd erejét combjaiban, Hatalmát hasa oszlopiban. 17. Farka szilárd mint cédrusfa, Lágyéka izmai összefonódtak. 18. Olyanok csontjai mint érccsövek, Hasonlók tagjai vasszálakhoz. 19. Istennek első műve ő, Teremtője adta kardját neki. 20. Ételét a hegyek szolgáltatják, Játszhatnak mellette a vadon állati. 21. Lótoszfák aljában hever, Sás és mocsár rejtekében. 22. Árnyékkal födi a lótosz lombja, A patak fűzei környezik őt. 23. Feldagad a folyó, de δ meg nem retten, Nyugton marad, bár szájáig árad.