Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

230 Jónás János. XL. 24. Ám fogja meg valaki szeme láttára! Fúrja keresztül tőrrel az orrát! * * 25. Vagy húzd hát horgon a Livjathánt! Próbáld a nyelvét hurokba merítni! 26. Tehetsz-e orrába kákagyűrűt ? Vagy állát horogra szúrhatod tán? 27. Vájjon fog-e neked könyörögni ? Vagy békítően esdekelni? 28. Szövetségre lép tán veled, Hogy szolgáddá tedd mindenkorra? 29. Játszhatsz-e vele mint holmi verébbel, Lánykáid számára cérnára kötvén? 30. Alkudnak-e fölötte a halásztársak? A kereskedők közt felosztják-e ? 31. Bőrét lándzsákkal megtöltheted-e Vagy feje csontját halszigonnyal ? 32. Ám tedd csak reá kezeidet! Megemlegeted a háborút, Többé, tudom, nem ismétled. * * XLI. 1. Biz csalódnék reményében, Már látása is leterítné. 2. Nincs vakmerő, ki felizgatná, És ki merne megállni énelőttem ? 3. Ki előlegezett nekem, hogy fizetnem kéne ? Minden enyém az ég alatt. * * 4. Nem hallgathatok tagjairól, Szervezete erejéről. 5. Páncéla felületét ki fedné fel ? Ki hatolna kettős fogsorába? 6. Arcának ajtait ki nyitja fel? Fogai körül rémület van, 7. Vértéi mélyedése körül büszkeség, Szűk pecséttel zárvák azok. 8. Egyik a másikat úgy érinti, Keresztül még a szellő sem hat. 9. Egymáshoz ragadtak azok, Összefonódtak, szét nem válnak. 10. Világban fénylik prüsszögése, A hajnal pilláihoz hasonlók szemei. 11. Szájából lángok áramlanak, Szökdelnek a tűz szikrái. 12. Füst tódul ki orra lyukából, Akár az üstből és forró fazékból.