Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

228 Jónás János. xxxix. Fog-e boronálni a völgyben utánad? 11. Bíznál-e benne és nagy erejében? Ráhagynád-e fáradságod ? 12. Hinnél-e neki, hogy behordja vetésed És begyűjti majd csűrödet? * * 13. Vígan csapkod a strucnak szárnya, Vájjon gólya szárnya s tolla-e? 14. Tojását a földön hagyja, Kikölteti a forró porral. 15. Feledve, hogy láb szétzúzhatná, A vadon állata széttiporhatná. 16. Kemény a csirkéihez mint nem övéihez, Nem fél, hogy hasztalan fáradozása. 17. Mert Isten feledteti a bölcseséget, Nem osztott neki értelmet. 18. Ha felrebben a magasságba, A lovat és lovagját kineveti. * * 19. Te adsz-é erőt a paripának? A sörényt nyakára te öltöd-e? 20. Te tetted-e, hogy mint sáska üget? Nyerítésének zaja félelmet terjeszt? 21. Kapálja a mezőt, örül erejének, Kimegy a fegyveres csapatok elé. 22. Csak neveti a félelmet, meg nem retten, A kard elől sem térne vissza. 23. A tegez megcsörren rajta, A lándzsa és a szurony vasa. 24. Zajos hevében felhányja a földet, Nem hisz a csittításnak, ha szól a kürt. 25. Ha szól a trombita, felnyerít, Távolról érzi a háborút, A vezérek kiáltását, a harci zajt. * * 26. Az ölyv a te eszedből repül-e fel, Terjeszti szárnyát dél felé? 27. A sas szavadra száll-e fel, Rakja-e fészkét a magasságban? 28. Sziklán lakik és tölti az éjt, Magas tetőn, szirt fokán. 29. Onnan kémlel ételt magának, Szeme a távolba messze hat. 30. Fiókjai vért szörpölnek, Hol sebesültek vannak, ő is ott van.