Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

218 Jónás János. Elíhú. XXXII. Ifjú vagyok napokra nézve, Ti pedig már ősz emberek ; Hátra azért álltam, félve Kijelenteni véleményem. 7. A napok szóljanak, így gondoltam, Hallassa bölcseségét a nagyobb évszám. 8. Ámde a szellem az az emberekben, Az Isten lehe, mi értelmet ad. 9. Nem épen a vének bölcsek, Nem épen az öregek értik az Ítéletet. 10. Azért mondom, hallgass rám, Elmondom én is véleményem. 11 lm én vártam szavatokra, Hallgattam értelmetekre, Míg a szót megvizsgáljátok. 12. Buzgón figyeltem ti reátok, — De im nincs, ki Jóbot megcáfolná, Ki felelne beszédére közületek. 13. Nehogy azt mondjátok: Oly bölcseségre akadtunk, Hogy csak Isten cáfolhatja, ember nem. 14. Hisz hozzám szót még nem intézett, Én ugyan nem felelnék beszédetekkel. 15. Zavarba jönnek, nem felelnek, A szavak tőlük elvonulnak! 16. És én várjak, mikor ők nem beszélnek ? Míg itt állnak s nem válaszolnak ? 17. Elmondom én is az én részemet, Nyilvánítom véleményem. 18. Mert telve vagyok szavakkal én, Szorít bensőm szelleme. 19. Im olyan a bensőm mint ki nem nyitott bor, Mint új tömlő, mely könnyen pattan. 20. Beszélek hát, hogy könnyebbüljek, Felnyitom ajkam és válaszolok. 21. Nem leszek férfira tekintettel, Embernek nem hízelegek. 22. Mert nem tudok én hízelegni, Teremtőm könnyen felróhatná. * * XXXIII. 1. Halld hát, Jób, most szavaimat, Figyelj minden beszédemre. 2. Im szám már egyszer felnyitottam, ínyemben nyelvem megszólamlott. 3· Egyenes mint szivem lesz beszédem, Véleményemet ajkam tisztán adja.