Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

192 Könyvismertetés. elmélettel, hogy az első keresztyénségben ádáz harcok dúltak a zsidó- és pogány ker. párt között, nem tud szakítani s azt hogy a Csel. könyve már az első század utolsó vagy utolsó előtti tizedében keletkezhetett, nem tudja elfogadni. Hogy az első keresztyének között voltak nézeteltérések s hogy a ki nem forrt ker. világnézet elég anyagot nyújtott a különböző nemzetekből, vallásokból s különféle miveltségű körökből összekerült keresztyéneknek, az kétséget nem szenved ; de hogy ezek az ellentétek oly nagyok és általánosak lettek volna, mint a tübingai iskola tartja, az lehetetlen már csak azért is, mivel ily viszonyok között a ker.-ségnek önásta sírjában el kelett volna pusztulnia. Képtelenség, hogy ily körülmények között Pál Jeruzsálembe eljárjon, a jeruzsálemi ker. szegényekről gondoskodjék s gyülekezeteiben volt zsidók is lehessenek nagy számmal. Nem osztom nézetét, hogy a könyvben levő beszédek mind a Csel. Írójának készítményei ; ellenkezőleg ő azokat nagyobbára készen találta s csak szükség szerint simítással felhasználta. A pünkösdi csudás beszédben levő gondolatokat a ker.-ségnek a pogányok között is való elterjedését illetőleg összeegyeztethetőnek találom Péternek gondolkozásával, a mely tulajdonkép krisztusi, mert nézetem szerint az ev.-ot már Jézus is egyetemesnek, az összes népekhez szólónak tartotta ; Pálnak érdeme pedig az, hogy ő magát ennek az eszmének teljes propagálására Istentől elrendeltnek s Krisztustól elhivottnak tartotta és volt nemcsak bátorsága, de készültsége is az igének a pogányok között való hirdetésére. Nem osztom azt a nézetét sem, mintha a Csel.-irója a communismust az ős ker. egyházban jelentkezett szokásnak rajzolná (Csel. 2, 44—45), mert az exegesis szabályainak kellő figyelembe vétele mellett ez ki van zárva. Szó szerint véve a verseket nem fejeznek ki communismust, a többi szakaszokkal való összefüggésük pedig kizárja annak létezését. — A könyv első 5 fejezetére kimondott Ítéletét nem irom alá (1. 18. old.), mert lehetetlenségnek tartom, hogy pogányszármazásu iró, a ki a Csel. könyvének 2-ik részét (különösen 15. fej.-től kezdve) is irta, az első öt s tovább menve a 13. fej.-ig terjedő zsidóskodó hebraistikus izű részleteket önállóan irta volna. Inkább tudnám ezt feltételezni a mű 2-ik részéről. Az első részben feltétlenül meg kell követelni létező irott forrásokat, a melyeknek ő csak összeállító feldolgozója volt. De a könyv többi részeiről sem tartom beigazoltnak szerzőnk azon állításait s érvelését, hogy majd ez, majd amaz nem hiteles, mert a hagyományból van véve vagy mert Pálnak irataival nem áll egészen összhangban. Annak alapján, hogy valaminek forrását nem ismerjük s a közelebbi adatok valamely tény igazolására hiányzanak, senki sincs feljogosítva azoknak hűségében kételkedni, ha csak képtelenségeket s lehetetlen dolgokat nem foglalnak magokban. Arra sincs jogunk, hogy Pálnak leveleit min-