Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

193 Könyvismertetés. denütt feltétlen tekintélyként szembe állítsuk a Csel könyvével, mert adatok dolgában annyi a hézag és homályosság ezen apostol irataiban, hogy inkább kell törekednünk az összeegyeztetésre, mint sem az ellentétek túlzott kiélesitésével kevés adatainknak elvetésére. István vértanú történetét s beszédét helyesen bírálja el a szerző, de már helytelennek tartom a πλην των ώιοστόλωνhoz fűzött magyarázatát, mely szerint ha a keresztyéneket üldözték, első sorban a vezetőket igyekeztek eltenni láb alól, igy tehát nem igen lehetséges, hogy a többi ker.-ek elmenekültek a vidékre, az apostolok pedig Jeruzsálemben maradtak, hanem annak ellenkezője áll. Helyes exegesis szerint a hely értelme ez : A ker.ek üldözésében az ap.-ok hűségesen kitartottak s mig a többiek elmenekültek, ők Jeruzsálemben maradtak. Az ap.-ok másként nem is cselekedhettek, ha jó példát akartak mutatni. Simon Mágus történetének magyarázatát sem helyeslem, mert képtelenségnek tartom, hogy a Csel. szerzője Pállal azonosítsa, a kinek ő hű követője. Pál megtérésének magyarázatára vonatkozólag röviden csak azt jegyzem meg, hogy az erre vonatkozó 3 elbeszélés közötti eltéréseket a Csel. könyv szerkesztési viszonyainak kellő mérlegelése mellett nagy fontosságuaknak tekinteni nem lehet s a visio hypothesise Pál megtérését egészen önkényesen magyarázza. Hogy Pálnak damaskusi és arabiai tartózkodása s jeruzsálemi utazása tárgyában különbség van a Csel. és Gal. levél előadása között, azt minden elfogulatlan olvasó elismeri, de már a Kornelius történetének méltatásában nem tudom követni a szerzőt (Csel. 10 —11 ; a mű 27. oldalán). A gal. levélnek (2. fej.) elbeszélése engem csak megerősít abban, hogy Péter nem volt az az elfogult zsidóskodó apostol a kinek rend szerint tartják, mert lehetetlenség feltenni róla, hogy Antiochiában a volt pogányokkal tartott s csak a jeruzsálemiek hatása alatt ment volna át a zsidóker. párthoz, ha túlzó zsidókeresztyén. Az apostoli konventre szükség volt, mert a jeruzsálemi ker.-ek más nézeten voltak s mert a kérdést, hogy a pog. ker -ek jogosult tagjai-e a Krisztus egyházának épp abból a tekintetből kellett eldönteni, hogy kötelezők-e rájok a zsidó ceremoniális törvények? Péternek konventi szereplése is az ő engedékeny universalis gondolkozása mellett bizonyít. így véve a dolgot Kornelius története hiteles lehet s annak igazolására szolgál, hogy Péter a jer.-ekkel szembehelyezkedve pogányokat is vett fel a ker. egyházba. Mint Jézus közvetlen tanítványa csak nem értette félre az urat annyira, hogy a pogányokat nem tartotta volna felvehetőknek a ker.-ségbe ? Ha Jézus maga sem ragaszkodott szigorúan a zsidók ceremóniáihoz, miért kellett volna ragaszkodnia Péternek? Az apostoli konvent hitelességét illetőleg nem tartom az erre vonatkozó két közlést egymással ellentétben állónak s ebben nagyjában igazat adok szerzőnknek. A Gal. 2,

1

0 idevont magya-