Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

174 Lapszemle. The Hibbert Journal 1900 juliusi (4.) sz. G. Peabody classicus tömörségű cikke szerint „J. Krisztus jellemének alapvonása" nem az asceticismus, nem is az aestheticismus, hanem az az ethikai és inteliectuális erő, mely őt a lelki vezér szerepére tette alkalmassá. Ε morális és értelmi felsőbbsége kiválóan nyilvánult az emberiség iránti rokonérzésében, mely által életét mások javára áldozni tekinté feladatának, valamint ama lelki elkülönzöttségben, a melyben — benső élete isoláltsága közepett — az isteni élettel való communióját fölismerte : s ez az összeköttetés tudata szolgált rugójául hivatása rendithetetlen betöltésének. Közérdeleű Cheyne tanulmánya „Az ószöv. tanulmányozására kényszerítő okok"-T(A. Főleg az assyriologiai és egyptologiai legújabb kutatások eredményei s az apocryph és pseudepigraphicus zsidó irodalom használandók föl. Előbb azonban elengedhetlenül szükséges az assyriologia anyagának rendezése s szabatos lefordítása. Ép igy az ótest.-nak hagyományos s igen sok helyt conjecturális szövege, melyben — iró kimutatja — fölöttébb sok a corruptio, — és a különféle versiok s különösen a LXX. mélyreható kritikai átvizsgálás után javitottan kiadandók. Tárgya s kidolgozásánál fogva egyaránt meglepő J. Moffatt értekezése, melyben „A Zoroaster vallásának befolyásé"-t ismerteti a judaismus — s főként az ős ker. irodalomra. Ez a hatás tagadhatatlan, bár inkább a zsidó apocalyptikus irodalom által közvetített, mint sem közvetlen, s nem annyira a kifejezésekben, mint az eszmékben található több-kevesebb rokonság vagy egyezés, mely leginkább a demonologia,- angelologia- és eschatologiára terjed ki. De vannak egybevágások egyébütt is. Pl. A (Máté II. 1—12.) „

μάγοι από avaroAwi>"«majdnem bizonyos,» hogy a széles körben ismert Mithracultusnak vagy a mazdaismusnak a papjai. A fölkelt „új csillag" az újszülött hős fravasi-ja; s az illatos anyagok használása jellegzetes vonása a zoroasteri vallásnak. Jézus megkisértetése, Bevan sejtése szerint, utánzása annak a perzsa szertartásnak, melylyel az egyént a jinnik vagy démonok vigyázására bizzák; míg Carpenter, Mill és Seydel szembetűnőbb hasonlóságot fedeznek föl az evang. történettel Zoroaster megkisértetésében. Jézus keresztre feszittetése előtti gúnyos megkoronáztatásának analógiája megvan a babyloniai Szakéa-ünnepen, s talán „régi persa szokás reflexiója" az is, hogy Jézust harmadmagával feszitették meg. A mazdaismus befolyására vihető vissza az a hiedelem (v. ö. : János, XI. 39; Márk, XVI. 2. stb.), hogy a megholtnak lelke 3 napig a test körül marad s csak a negyedik napon megy végképp a mennybe vagy a pokolba. S igen jellemző a feltámadásnak a virradattal való össze-