Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 175 függése is (Márk, XVI. 2.; Máté, XXVIII. 1.), tudva azt, hogy a Jast XXII. 7. szerint: „ha az ember meghal .... s ha (ezután ) a harmadik éjjel elmúlt, mikor hajnalodik, virrad s a nap fölkelőben : akkor" a lélek fölemelkedik a mennybe vagy levitetik a pokolba Az észöv.-i 7 arkangyalon, illetve amsaszpandon kivül, a melyekben való hit az újtestámentomi iratokban is előfordul, a fravasik (geniusok) fogalma 3 helyt föltalálható, és pedig 2-szer (Máté XVIII. 10; Acta XII., 5.) mint az egyének s l-szer (Jel. I. 16—20.) mint a gyülekezetnek angyala. Ez tisztán a zoroasteri vallás hatása. De közös forrásból is származnak egyezések és analógiák. A Jel. XII. f.-ben p. o. egyrészt, a messiási traditión kivül, az egyptomi Typhon sárkány, vagy a Pytho sárkánykígyó által üldözött Leto és Apolló-mondának vonásai ismerhetők fel, másrészt azonban árul el az hasonlóságot az ős iráni Azi-mythossal is. S általában „a Jel. XII. XIII. s XVII. f. megfelelnek egy a ker. időszámítás előtti eschatologiai traditiócyclusnak", melybe babyloni elemek is vannak befoglalva. Ily közös forrásra mutatnak : Jel. I. 16—20; XII. 16—17; valószínűleg tisztán iráni befolyás nyilvánul a Jel. XI. 3.—13; XI. 14; XII. 1; illetve a XI. 7. 15. XIV. 14; XIV. 18., XX. 1—4; I. 13; IV. 10; VI. 8. 14. VIII. 7., XVI. 13., XIX. 17. 18. XX. 13., XII. 12. XVI 7.-verseiben, részben az eszmei, részben a kifejezésbeli rokonságot avagy egyezést tekintve; sőt az Efez. levélben is — Moffatt szerint nem csupán sajátságos iráni felfogás visszhangzik a két világ egymással folyó harcában, hanem rokon hit is abban, hogy a sátán ellenfele Istennek s az Isten népének (V. ö. Máté XXV. 41 s.Jel. XII. 7. 8.) S feltűnő hasonlóság van János. XX. 11 s. XXII. 12 és a Jast XIX. 19. és a Bundehes XXX. 7.-ben foglalt eszmék közt, s különösen „mindnél meglepőbb" a kettős analógia a mazdaizmus és a ker.-ség közt a végitélet állapotára nézve. Ε hasonlóságok azonban, mint M. is megvallja, nagyrészben fölszínesek s belőlük messzebbre menő következtetéseket vonnunk nem szabad. Hogy néhány eszme s több-kevesebb kifejezés a zoroasteri és egyéb keleti vallások közvetett vagy direct hatását mutatja, ez a körülmény ép úgy nem von le legkisebbet sem a ker. vallás eszméinek eredetisége és magasztosságából, mint a folyó partján diszlő liliom alakjára és színére nézve mindegy, ha gyökerének egy vagy több szálára messze idegenből odasodort iszap is rakódott le. 1903. októberi (3.) szám. Edward Caird „Szent Pál és az evolutió ideája" cimen mint az alapelvekből folyó szükségszerűséget ismerteti azt a tanfejlődést, melyet Jézus ama nyilatkozatával szemben : „nem jöttem a törvény eltörlésére, hanem betöltésére" (Mt. V. 17.) — Pál ekként formulázott: Kr. váltott meg minket a törvény átkától . . . .,