Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 173 úgy mint a próféták. így keletkezése csakis ez utóbbiak munkája után vagy alatt érthető. Szereztetósónek ideje tehát semmiesetre sem a nomadizálás barbár kora, hanem a próféták működésének ideje, valószínűleg a 7. század. Wildeboer G. (Groningen). A dekalogus datálása. Matthes fejtegetéseire, amelyek ő ellene is irányulnak, csupán néhány megjegyzéssel kiván felelni. Elismeri, hogy a tanulmány az igazságot őszintén kereső, objektiv, érdekes és vonzó munka. De téved Matthes, midőn úgy tünteti fel a dolgot, mintha a sivatagban nomadizáló izráeli törzseket semminémű kapocs se kötötte volna össze. Igaz, a nemzeti egységet csak a királyság hozta meg. Hogy azonban már előzőleg, a vándorlás és hódítás idejében is volt valamelyes szövetsége a törzseknek, azt a Pentateuch összes forrásai és a 8. század prófétái egyhangúlag bizonyítják. Ha pedig volt ily törzsi szövetség, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a szövetségben résztvevő törzsek 10 mondatból álló rövid törvénycodexet állapítottak meg, amely az egymás iránti és a közös Isten iránti kötelességeket szabályozta. — Matthes teljes biztonsággal azt mondja, hogy az izráeliek a bevándorlás előtt egy arab dialektust beszéltek. Az állítás helyessége felette kérdéses, igen fontos argumentumok ellene szólanak. Az izráeli hagyomány egyöntetűen jelenti, hogy az izráeli törzsek mielőtt Egyptomba kerültek volna Kanaánban bolyongtak; a későbbi bevándorláskor soha sincs tolmácsra szükség a kanaaniak és izráeliek érintkezésénél: mindez arra enged következtetni, hogy a sivatagban tartózkodó izráeliek nyelvének közelebb kellett állani a kanaani nyelvhez, mint az arabhoz. — A 7. század prófétái és az ő szellemökben készített Deuteronomium is az Individualismus talaján állanak. Mindenkit csak a maga bűneért szabad felelőssé tenni, tanítja a Deuteronomium (24

lf

i 7

1(

v) és Jeremiás (31

2

9—

3

0). Evvel szemben a dekalogus azt vallja, hogy Jahve féltékeny Isten, ki az apák bűneit a fiakon, unokákon és dédunokákon is megtorolja. Ez a dekalogus régiségét mutatja. Oly kor beszél még itten, amely a nemzetség tagjait minden tekintetben solidárisaknak tudta egymással. Hogy a dekalogus e kijelentését a Deuteronomium összeállítója, dacára annak, hogy a maga felfogásával homlokegyenest ellenkezett, változtatás nélkül felvette (Dt. 5

9), szintén csak azért történt, mert a dekalogus régi és közismert volta és tekintélye a változtatást nem engedte meg. — Végül lehetetlen, hogy mindaz, amit Dt. 5 tartalmaz, puszta fantázia. Már Izráel régebbi traditiójában a Sinai és a dekalogus szorosan összefüggött egymással, ami teljesen érthetetlen volna, ha nem lett volna a dekalogus ősrégi és ismeretes emléke Izráelnek. Közli: Hornyánszky Aladár.