Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Lapszemle
Lapszemle. 171 a tartós szárazság beállott, juhbőrbe bujt ifjak vonultak a Pelionhoz, Zeus székhelyéhez, ki az esőt adja, a villámokat szórja s a rettenetes felhőirhát, a bozontos Aegist rázza (Meyer, Gesch. d. Alterth. II.). Gallt a görög példa Bir. 6 3 6— 40-ΓΘ emlékezteti. Gideon gyapjút helyez a szérűre s jelül azt kéri Istentől, hogy reggelre legyen a gyapjú harmattal teli, a föld pedig maradjon száraz. A kívánság teljesül. Másnap azt kéri, hogy fordítva történjék s a kívánság újból teljesül. Miután az elbeszélés közelebbi magyarázata Gall tudomása szerint idáig senkit sem foglalkoztatott, felveti a kérdést, hogy vájjon nem az esővarázslás szokásával van-e itt dolgunk, amelynél gyapjút használ a varázsló Izráelben éppen úgy, mint a görögöknél? — Munkácsi Bernát az Ethnographia 1903. évfolyamának 77—79. oldalain a nálunk szokásos harmatszedéssel való kuruzslásnak forrását keresi és azt az ÓT-ban találja meg. A Gideontörténetre is reflektál. „Ugy látszik, hogy bibliai alapú még az az eljárás is, melynél fogva kendővel fogják fel a harmatot s kifacsarva edénybe gyűjtik. Igen hasonlít t. i. ehhez az a varázslás, melyet a Birák könyve szerint Gideon alkalmazott." Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft. Herausgegeben von Β. Stade. 1904. 24. Jahrgang. Mcbtthes I. C. (Amsterdam). A dekalogus. A tízparancsolat szereztetési idejének kérdése egyike az elintézetlen kérdéseknek. A vélemények megoszolnak és a megoszlás 600 esztendő differentiát jelent. Reuss (f 1891), Dillmann (f 1892), Cheyne, Kittel föltétlenül Mózestől (1300 Kr. e) származónak tekintik a dekalogust, Stade, Smend, Guthe, Baentsch élükön Wellhausennel a profetismus termékét látják benne s keletkezési korát a 7. század első felére, Manasse idejére (698—643) helyezik. Legújabban a holland theologusokat izgatja ismét a probléma. A közel múltban (1903) ketten nyilatkoztak róla, Wildeboer és Eerdmans, s mindketten a mózesi szerzőség híveinek vallották magokat. Megszólalásuk szólásra kényszeríti a szintén holland Matthest. „E nézetet tévesnek tartom és határozottan állást kell ellene foglalnom. A dekalogus nem lehet Mózestől való, nem is származhatik a nomádkorból, mert nem ezen idő bélyegét viseli magán, hanem a júdeai királyság és profetismus koráét. Kitűnik ez a nemzeti állapotból, amelyben gyökeredzik; a nyelvből, amelyen írva van ; a sociális, istentiszteleti, valláserkölcsi viszonyokból, amelyeket előfeltételez". így összegezi M. az eredményt mindjárt tanulmánya elején. Maga a tanulmány azután az említett okok részletes kifejtése. A tízparancsolat a néphez szól, vagyis az egyesített törzsekhez. Már pedig az egység nem volt meg a letelepedés után 12*
