Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Tirtsch Gergely dr.: Az antinomismus keletkezése és feléledése

Az antinomismus keletkezése és feléledése. 141 ságban van az igaz tantól, készségesen visszavonta előbb hirdetett tévedéseit. Még az 1549-ik év folyamán bocsátotta ki az eislebeni lelkész a városi tanács és polgársághoz címzett, de Berlinből keltezett revokáló levelét, a melyben elismerte, hogy tévedésben volt, mikor azt tanította, hogy a törvény hirdetése nem szükséges a bűnbánathoz, de ime most Luthertől megtanulta a helyest s élete végéig úgy fog hinni és tanítani, a mint azt Wittenbergben teszik. Bocsánatot kér az összesektől, kiket tanításával megbántott, s kik még az ő tanításában megmaradnának kérve kéri, térjenek az igaz útra. — Még egyszer felhangzott Agricolával szemben a vád, hogy antinomista. A mansfeldi lelkészek egyik beszédében vélték azt feltalálni s az 1565-iki évben nyíltan fel is léptek ellene e váddal, de velők szemben Agricola már nem védekezhetett, mert a következő évben meghalt. Agricola halála után az antinomismus támpontot nyert a jó cselekedetekről szóló viták folytán keletkezet pártoknál. Ugyanis Major György eislebeni superintendens azon tana ellen, hogy az üdvösséghez szükségesek a jó cseleke detek, Amsdorf szövetséges társakat talált az erfurti Poach Andrásban és a nordhauseni Otto Antalban, a kik vele együtt egyenesen azt vitatták, hogy a jó cselekedetek ártalmasak az üdvösségre és tovább menve azt is hangoztatták, hogy a törvény betöltése is ártalmas. Melanchthon táborában Mörlin vette fel a harcot az uj antinomisták ellen s a Szent-irásból vett számtalan bizonyítékaival kimutatta állításuk tarthatatlanságát. Munkájának címe: Disputationes trés detertio usu legis contra fanaticos. 1566, a melyben a törvénynek három rendbeli hasznát látja, úgymint: az usus elencticust, a mely a bűntudatra vezet, az usus politicust, a mely a bűntől visszariaszt ós az usus didacticust, a mely a megtértek számára is előírja az igaz utat. — Kezdetben ez a magyarázat sem felelt meg az antinomisták felfogásának, mert ők a megtérteket, teljesen fel akarták oldani a törvénynek kényszerítő hatalmától s csak akkor szűnt meg az első antinomisticus vita, mikor Mörlin s vele az orthodox párt kijelentette, hogy szerintök is a hivő és újjászületett emberek nem állanak a törvény alatt, hanem önként teszik azt, a mit a törvény kíván, tehát nem azért, mert a törvény ezt így parancsolja, hanem mert magok belátják, hogy ez jó, s azért mondhatni, hogy életöknek zsinórmértéke a törvény. Ε kijelentés után az antinomisták is elfogadták az usus didacticust. Ily értelemben beszél a Formula concordiae is a törvénynek hármas hasznáról. Luther álláspontja a rajzolt vitákban világos és minden kétségen felül áll. Az antinomismusnak állhatatos ellensége ő és Agricolával szemben még azt sem akarja megengedni,