Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai

130 Pröhle Károly. Ezzel ki van mondva mindenekelőtt az, hogy a keresztyén hittan tárgya egyrészt történeti, a mennyiben a keresztyén tan a vizsgálat előtt első sorban mint történeti életjelenség tűnik fel; de a hittan feladata mégis túlmegy a történeti tudományok feladatán. A keresztyén tan ugyanis nem pusztán történeti jelenség, hanem — legalább lényeges tartalma szerint — egyúttal igazság, mely a maga,számára általános elismerést követel. Ennyiben a keresztyén tan nem esik csupán történeti szempont alá, hanem egyszersmind oly tárgyalást is kiván, melyben a keresztyén tannak mint igazságnak egyetemes elismerésre való igénye jut kifejezésre. És ily tárgyalást van hivatva nyújtani a keresztyén hittan. A keresztyén hittan feladata épen abban különbözik úgy a bibliai theológiáétól, mini a dogmatörténetétől és symbolikáétól, hogy a keresztyén igazságokat nem történeti fejlődósükben, (bibliai theologia, dogmatörténet), vagy bizonyos történeti ponton való megállapodottságukban (symbolika) adja elő, hanem úgy, a mint azok a jelenben is ős mindenkor normativ jelentőséget igényelnek. Igaz, hogy ez igazságok pusztán történeti megértésének is subjektiv feltótele a keresztyén alapmeggyőződés; de ebből nem következik, hogy az illető történetíró személyes meggyőződése a tannak általa előadott történeti alakulásával minden ponton összevág, mig épen a személyes meggyőződésnek az előadottakkal való teljes egybehangzása elengedhetetlen feltétele a hittannak. Mivel pedig valamely igazság csak rendszeres kifejtősben ismerhető meg teljesen, azért a theologus is a keresztyén igazságról való meggyőződését nem történeti előadásban, hanem csakis egységes tudományos rendszerben fejtheti ki meggyőző módon. A hittannak tehát első feladata a keresztyén hit tartalmát egységes tudományos rendszerben kifejteni. Kifejteni: miből? — Ezzel nem a keresztyén hittan u. n. „forrásai" (szentírás, hitvallásiiratok, a ker. tudat) után kérdezősködünk, hanem valamely a keresztyén igazságokra centrális jelentőséggel bíró elv után. Ha a kérdést helyesen értjük, a felelet nem lehet más, mint az: a ker. hittanfeladata a keresztyén hit tartalmát, a keresztyén igazságot önmagából, saját belső egységéből kifejteni. Kétségtelen ugyanis, hogy a keresztyén tan, a keresztyén igazságok a maguk változatos különféleségében egységes alapon nyugszanak s egységesen összefüggő egészet alkotnak. A keresztyén tan belső egységét joggal mondhatjuk dogmatörténeti ténynek, mely — Schmidt Vilmos (Christi. Dogmatik, I. 26. 1.) szavai szerint — alkalmas arra, hogy bennünket bámulatra indítson. Az egyes dogmák különböző idő- és térbeli távolságban,