Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Bartók Gryörgy: Jakab levele

Jakab levele. 9 áll, — ama bizodalomban, mely szerint azok, akik minden cselekedetükkel keresztyéni tökéletességre törnek, részesek lesznek Istennek kegyelmében s könyörületességében. Jakab szerint ezeknél fogva a vallás lényegileg cselekedet. Az iró a törvény álláspontján van, de ez a törvény nem a mózesi thora, hanem az erkölcsi törvény, az erkölcsi tartalmában felfogott mózesi törvény Valószínűleg ezt értette Jakab is a szabadság törvénye alatt. A hivő erős erkölcsi öntudata itt épen olyan fontos, mint Pál theologiájában a hit. Nála is a hit a keresztyén öntudat princípiuma, de ez nem a Krisztus engesztelő halálába vetett bizalom, mint Pál apostolnál, hanem az erkölcsi „kell"-ben nyilvánuló. Baur azt hiszi, hogy a levél írója a Pál apostol dogmatikájának teljes mellőzésével a hegyi beszédre akarja irányítani a figyelmet s a hegyi beszéd erkölcstanára utal. Baur okoskodásának e rövid vázlatából kitűnik, hogy ő szerinte Jakab levele a zsidó-keresztyénség terméke s nem egyéb a maga egészében, mint oppositio Pál apostolnak theologiájával szemben s a Pál tanával szemben a cselekedetek által való megigazulást hirdeti. Hogy okoskodása menynyiben jár helyes uton vagy nem, azt most nem vizsgáljuk, mert ennek bővebb fejtegetése nem is tartozik feladatunknak keretébe. Most egyelőre megelégszünk annak egyszerű előadásával, dolgozatunk későbbi folyamán ugy is ki fog tiinni, hogy mennyiben értünk egyet a nagy theologussal és mennyiben térünk álláspontjától el. A „Protestáns tudományos szemle" 1869. évfolyamában Böhm Károly egy tanulmányt tett közzé e címen : Jakab levelének viszonya Pál apostol leveleihez. Ε tanulmány magyar theologiai irodalmunk egyik legbecsesebb terméke és mint ilyen méltán tarthat igényt a theologus figyelmére. Böhm munkája elején megjegyzi, hogy a levél a paulinismus hatása alatt készült, még pedig 58 —63. évek között; tehát elveti Baur nézetét, mely szerint a levél csak a 2. században Íródhatott. Szerinte Jakab és Pál a πίστις és az Ι'ργα-t egyforma értelemben vették, de azért nem mondottak egymásnak ellent. Álláspontjának igazolása céljából azt vizsgálja először, hogy mit értett Jakab és mit Pál a 7ΐίστις alatt és hogy vájjon a cselekedetek viszonya a hithez azonos-é mind a két tanfogalomban? Jakab szerint a hit addig nem tökéletes, mig cselekedetekben nem nyilvánul, έχ των έργων η πίστις έτελειώ&η 2, 2

2, az ilyen hit halott, r) πίοτις χωρίς των έργων νεκρά εστίν 2, 2

6; hiu, αργή 2, 2

2; nem üdvezitő 2,

1

4 μη δύναται ή ni στις σώσαι αυτόν. Ámde a cselekedeteknek hitből kell származniok, ez az ő elemük. A hit és cselekedetek szerves egységet képeznek,