Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Bartók Gryörgy: Jakab levele
8 ifj. Bartók György. és εκ των έργων τελειονται η πίστις, ámde azért téves dolog volna azt gondolni, hogy a πίστις valamelyes bensőbb összefüggésben áll az ί'ρ/α-val. Mert ha a kettő közt megvolna a szorosabb összefüggés, akkor a πίστις az ép/a-nak ható princípiuma kellene, hogy legyen s az Ι'ργα csak a hit bensőjének nyilvánulása volna. De ez nem áll, mert Jakab az í^ya-nak tulajdonit megigazító erőt s nem a πίστις-nek. Jakab egész tana külömben — Baur szerint — igen gyengén van felépítve. Pál azt állítja, hogy a cselekedetek nem nyújtanak elég alapot a megigazulásra És Jakab ezzel szemben mit tesz, hogy az έργα-t megvédelmezze? Elismeri azt, hogy a törvény absolut követelhető, sőt 2, i 0-ben azt mondja, hogy az az ember, ki az egész törvényt betölti, de vétkezik annak egy része ellen, az olyan ember hibás az egész törvényben. Ámde miként követelheti, hogy ne hágjuk át a törvénynek egyetlen részét sem, εν hvi πταίειν, ha maga az iró is bevallja, hogy (3, 2) ηολλά πταίομεν απαντες? ! A keresztyén embertől έργον τέλειον-t követel, hogy legyenek a hivők τέλειοι και ολόκληροι, έν μηδενι λειπόμενοι 1 4 és az az άνήρ τέλειος, aki έν λόγψ ου πταίει 3, 2. Hogyan lehetséges ez ? Ha maga az iró is elismeri, hogy nincs ember, aki a törvényt teljesen betöltené, miért állítja, hogy az ember δικαιούται έξ έργων? A cselekedetek, melyek által az ember megigazul, a törvénnyel teljesen adäquatok kell, hogy legyenek. De ha nem tökéletesek a cselekedetek már akkor sem, ha egyben hibázunk, hogy lehet követelni, hogy cselekedetek által idvezüljünk? Miért alapítja hát a levél irója a megigazulást a cselekedetekre? — gondolnia kellett valamire, mi a cselekedetek tökéletességét kiegészíti. A hit nem az, mi tehát? Az iró számit a bűnbocsánatra, melyet elérhetünk s az isteni ítélet irgalmasságára 2, ] 3. Beszél a szabadság törvényéről, mely nem egyéb, mint a törvény járma alól való felszabadulás. És mivel a hangsúly nem az egyes parancsolatok megtartásán fekszik, hanem a törvény egészén, igy ismét visszatérünk arra, hogy az llpya-nak valami előfeltétellel kell birnia s ez a hit. Ezért beszél az iró a keresztyenekről ugy, mint akik πτωχοί τον κοσμοϋ, πλούσιοι έν πίστει 2, 5 s állítja azt, hogy az az ima, mely hittel mondatik, meghallgattatást nyer 5 1 5. Ε ponton levelünk írójának a Pál elleni polémiája ismét igen gyenge. Röviden, — Baur felfogása szerint, — Jakabnak a páli tantól való külömbsége ezekben rejlik: 1.) a levél hangsúlyozza a gyakorlatit, mely a keresztyén ember hitének szükség szerinti megpróbálása,— 2.) a páli értelemben vett hit helyébe Jakab levelében a keresztyén érzület lép, mely általában a Krisztusba vetett bizalomban
