Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

98 Jónás jános. XXI. 28. Azt mondjátok: „Hát hol a zsarnok háza? A gonoszok sátra hová lett?" 29. Hát nem kérdeztétek az útazókat ? — Csak nem ismeritek félre példáikat? — 30. Hogy csak a balsors elől pusztul a gonosz, Sírba omlik a harag napja elől. 31. Ki hányja szemére útjait? Amiket tett, ki torolja meg? 32. Biz δ akkor száll a sírba, Amikor a halmot már maga is várja. 33. Mikor édesek neki a völgynek göröngyei, Ahova minden ember utána vonul, Valamint előtte számtalan. — 34. Hogyan vigasztalnátok hát hiúsággal, Hamisnak bizonyuló felelettel ? Elifaz. XXTI. 2. Használ-é ember Istenének? Csak magának használ, ki bölcsen tesz. 3. Érdekli-é a Mindenhatót, hogy jámbor légy? Ha útad egyenes, init nyer ő? 4. Tán cáfolgasson tőled félve? Törvény elé menjen veled? 5. Nem nagy-é a gonoszságod ? Bűnösséged végtelen? 6. Megzálogolod testvéred ok nélkül, Megfosztod ruhájától a meztelent. 7. Nem nyujtsz inni a kimerültnek, Megtagadod az ételt az éhezőtől. 8. De az erőskarú, övé az ország, A tekintélyes, az lakja. 9· Üresen küldted az özvegyeket, Az árvák karjai összetörettek. 10. Kelepcék azért környeznek most, Azért rettegtet hirtelen ijedés. 11. Vagy, hogy nem látsz, a sötétség, Béborít a víz örvénye. 12. Hiszen az Isten égi magas! A csillagok csúcsa, nézd, mily fenn vagyon! 13. Azért mondád: Mit tud az Isten? Vagy a ködön keresztül ítélne tán ? 14. Felleg a rejteke, hogy nem láthat, Az ég terein ott járkál ő. :< φ 15· A köznapi úton akarsz-e tartani, Amelyen jártak a csalárdok?