Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 99 XXII. 16. Akik letépettek idő előtt, Kiöntött folyó alapjuk. 17. Akik azt mondják Istennek: Távozzál tőlünk! Hiszen mi őnekik a Mindenható! 18. Jóval tölti házaikat De távol tőlem a gonoszok vélekedése! 19· Meglátják még az igazak és örvendenek, Még gúnyolja őket az ártatlan. 20. „íme megsemmisült ellenségünk! Maradékát tűz emésztó." 21· Nos, egyezzél vele és légy nyugodt, Hisz általa téged jó fog érni. 22. Fogadd el szájából a tanítást, És vésd szivedbe szavait. * * 23. Ha a Mindenhatóhoz térsz, felépülsz még, Csak távolítsd sátradból a jogtalant. 24. És hányd a homokra az ezüstércet, Ofir aranyát a völgy kavicsai közé. 2ő. Akkor az Isten lesz drága érced, És becses ezüst tenéked. 26. Örvendni fogsz a Mindenhatóban, És arcod az Istenhez felemelheted. 27. Hozzá fohászkodol s ő meghallgat, Megfizeted fogadalmaid 28. Ha mit határzasz, létesül, S világ fénylik útaidon. 29. Ha lefelé vezetnek, te mondod: fel! A szemlesütőt ő megsegíti. 30. Megmenti ő a nem ártatlant is, Ha kezed tiszta, megmenekülsz. Jób. XXIII. 2. Ma is lázad jajgatásom, Csak nehezen fojthatom sóhajtásom. 3. Vajha tudnám őt megtalálni, Tartózkodó helyéhez eljuthatnék! 4· A pert előtte felállítnám, Megtölteném számat vádokokkal. 5- Hogy megtudnám, mit felelhet, Mit hozzám szólna, megérteném 6· Τ η csak túlhatalmával tud harcolni? Nem, engem is kell hogy meghallgasson. 7. Csak úgy áll meg előtte a becsületes, Bírámtól örökre csak úgy menekülök. 8- De ím keletre megyek, ő nincsen ott,