Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

76 Lapszemle. mivoltában ? A szónok ezután röviden megczáfolja a zsidók azon vádjait, melyek a keresztyénséget polytheismusnak mondják, hangoztatja a megváltás szükségességét A keresztyénség nem, mint a zsidók gyakran hiszik, vak és hiszékeny elfogadása irrationális dogmáknak, hanem ragaszkodás Jézus Krisztus személyéhez, a mely a hivó't egyesíti vele az ő életében és halálában, hogy osztozzék ebben az életben és halálban, úgy hogy ez élet és lialál ismétlődjék a hivő saját tapasztalatában. Míg a zsidóság terméketlen maradt, a keresztyénség reformálta a világot, új korszakot teremtett. Beszéde végén a szónok kifejezi abbeli hitét, hogy a zsidók nem maradhatnak az idők végezetéig merőben külső tanúi annak a megváltásnak, melynek ők vetették meg az alapjait. A judaismus központja, mely köré ideáik és ideáljaik központosulnak, a dogma. A keresztyénség központja egy személyiség, a mely summája ideáinak és ideáljainak, egy élő úr, a ki egyszer s mindenkorra egyesítette az embert Istennel. Ez az élő TJr, szent lelke által működve egyházában és az emberek szivében, megalapítja országát e földön, míg az idők teljességében ki lesz nyilatkoztatva a végső czél s Isten minden lesz mindenben. A második közleményben Η. B. Sioete folytatja értekezését Krisztus tanításáról; ezúttal Krisztus tanításának anyagát fejtegeti, a mint az Márk evangéliumában vau letéve. — W. 0. E. Oesterley a hűtlen sáfár parabolájához szolgál nyelvi és tárgyi magyarázattal. — E. C. Seltvyn hetedik dialógusában a „keresztyén prófétákról" az elhunyt Bright nézetét fejti ki a montanismusről, a fejtegetés formájában Plató dialógusait követve. — George Adam Smith Jeruzsálem történetére és topographiájára vonatkozó tanulmányait folytatja; S. R. Driver pedig Jeremiásfordítását a 11, 9 —12, 6. részszel. Közli: Schöpflm A.