Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
4 Hornyánszky Aladár. és azután hirtelen azokkal együtt, kik vele a szárazra léptek, eltűnt. A hajón maradtak hosszas várakozás után keresésre indultak. Megtalálni ugyan nem sikerült a keresetteket, de a magasból egy hang hallatszott, mely felszólította ó'ket, legyenek istenféló'k, mint Xisuthros és a vele levők, kik kegyességük miatt az Istenek lakhelyére jutottak. A föld, melyen tartózkodnak, Arménia földje, de menjenek vissza Babyloniába, ássák ki az írásokat és terjeszszék azokat az emberek között. A hajóból kijövó'k engedelmeskednek, visszatérnek Babyloniába „és sok várost alapítottak, szentélyeket megújítottak és Babylont is újból felépítették." 1) Ezen elbeszélés és a bibliai özönvíztörténet rokon vonásait külön kiemelni felesleges, annyira szembeötló'k. Feltűntek azok már a múltban és magyarázatot követeltek. A magyarázat látszólag egyszerű volt és megnyugtató. Mi Eusebius excerptumában az írás tudósításával egyezik, az bizonyára a Genesisbó'l került Berossus szövegébe. 2) Valószínűnek látszott, hogy a babyloniai pap járatos volt az ó-test.-i iratokban és hogy már ő szó'tte bele a bibliai részleteket saját népe mythosába. A következtetés persze azon a bizonytalanságon épült fel, mely Berossus töredékét övezte. Mit a világ Babyloniáról, annak szellemi életéről és szellemi életének hatásáról tudott, alig volt több a semminél. Berossus alakját homály takarta. Szavahihetőségére, megbízhatóságára hiányzott minden bizonyíték. Forrásait ő maga nem mondja meg s így megengedhető volt a felvétel, hogy azok jórészt az ÓT-ban keresendők. A következtetés az akkori ismeretek szűk korlátai között természetes. Ma könnyű rámutatni, mily kevéssé találta el az igazságot. Eusebius a Chronikonban Alexander Polyhistor kalauzolása mellett a teremtésmythos fragmentumát is közli, mely szintén Berossus munkájából származik. Babyloniai elbeszélés és ó-test.-i tudósítás között a hasonlóság itt nem oly világos, mint az özönvíztörténetnél. Egyes vonások közösségének indokolásául itt is elegendőnek látszott ugyanaz a suppösitio, melyen a másik két elbeszélés viszonyának eldöntése nyugodott. Évezredes tabula rasa után félszázaddal ezelőtt új élet fakadt az egykori Babylonia és Assyria talajából. Megindultak az ásatások, rendszeres felkutatása az eltemetett emlékeknek. ') Berossus e töredékét Alexander Polyhistor nyomán Eusebius a Chronikonban közli. A szöveg teljes fordítását 1. Schräder, Keilinschriften u. das AT. 3. Aufl. 1902 ρ. 543—544. Kivonatos ismertetését Dillmann, Genesis 6 1892 ρ. 133, Gunkel, die Genesis 1911 ρ. 62. Ugyancsak Eusebius Abydenostól is közöl egy fragmentumot, mely szintén Berossusra megy vissza (Gunkel p. 63) s mely csak lényegtelen eltéréseket mutat a fenti elbeszéléstől. 2) Dilim. p. 134. Sayce, Alte Denkmäler im Lichte neuer Forschungen p. 14. 15.
