Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. Kovács Sándortól

48 Kovács Sándor. azért járta át mélyen a nemzet minden rétegét s azért lett új fejlődés kútfejévé. Szent István forradalma első sorban nem vallási forradalom, hanem művelődési forradalom volt. A r. kath. egyház kifejlett kulturája, sokszázados életű intézménye, tenger papja, dézsmája és robotja támadt akkor a nemzetre s az egyszerű, természetes észjárású nép lelke nem bírta kiérezni a faji egyéniségéhez nem illő intézményekből az isteni igazságot. Oly mélyen el volt temetve, hogy nem akadt rá. Csak követelő papságot látott, eszmei tartalmat nem. Innen magyarázható, hogy Szent István reformjának elleneszegült. Luther és Kálvin reformját szinte belehelte a nemzet. Zoványi a protestantismus történelmét majdnem kizárólag a látható jelenségek területére korlátozza. Készséggel elismerem, hogy nem csekély érdemei vannak e téren s nem győzzük köszönettel adatgyűjtő szorgalmát s egyes részletkérdések tisztázására irányuló igyekezetét. De midőn szeme az érzékelhetőn oly szeretettel csügg s összeböngész mindent, a min a protestáns egyház bélyegző nyomását kibetűzi, az eseményekben működő láthatatlan erőket, a melyek a történelmi fejlődés szabályozói, nem veszi észre. Pedig a XIX. század dereka óta a történetírás az intézményeket, törvényeket, hitvallásokat szóval a történelmi emlékeket puszta jeleknek tekinti, a melyekből az igazi történelmet, valamely kor gondolkodását s belső életét ki kell fejteni. Mit szólnánk ma olyan természettudományhoz, mely a természet életének érzékelhető jelenségeit, mozgást, fényt, meleget, hangot pusztán leirná a nélkül, hogy a láthatatlan működő erőket s hatásuk törvényét nyomozná ? A mi helytelen a térbeli jelenségek tudományában, helytelen az időbeli jelenségek tudományában is. A protestantismust nem szoríthatjuk bele a történelmi protestáns egyházak keretébe, mert jóval gazdagabb tartalmú. Hatását megleljük a r. katholicismus történelmében is, megleljük az állami élet legtöbb ágában, még a gazdasági fejlődés történelmében is (a kath. hatás szintén meglátszik a XVII. század protestáns egyházain). Ha a protestáns egyházak történelmét adjuk a protestantismus történelme helyett, vagyis pusztán a jelenségek történelmét az egymással küzdő, egymásra ható szellemi áramlatok történelme helyett, a történetírás hamar leiró történetírássá válik s az okfejtés nem nagy általános szempontokból indul ki, hanem szűkkörű részletek megfigyeléseihez tapad. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a történelmi igazság annál tisztábban s eró'sebben fejeződik ki, mennél általánosabb a megítélés szempontja. S korunkban a történetírótól joggal elvárjuk. hogy a történelmi valóság hű rajza mellett a történelmi, igazság megértetését tekintse eszményi céljának. Erről az álláspontról bajos megérteni, hogy lehet 1521 a magyar reformatiónak szülőesztendejévé. A reformatiót nem csupán