Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. Kovács Sándortól

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. 49 történelmi, hanem egyszersmind psychologiai törvények szerint meg kell magyarázni, nem csak egyszerűen elbeszélni. Ε törvények az egyes ember lelkében s a nemzetek lelkében ugyanazok. A reformatio forradalmának több mozzanata van s belső mozzanatokat külső, látható jelenségek mint a bent, a lélekben lezajló válságok mutatói, hirdetői kisérik. A lélekben új eszmény nem verhet addig gyökeret, mig a régi eszmény tisztelete, hitele tisztára el nem enyészett. A_ reformatio be nem hatolhatott a közgondolkodásba, mig a középkori keresztyénség épen legjellemzőbb alkotásaiban s intézményeiben meg nem bukott. Világosan meg kell értetni, mint vált értéktelen elméletté a pápás egyház erkölcstana, riasztó hazugsággá a szerzetes élet, megvetés, nevetség tárgyává a pápaság világuralmi törekvése. Mert ez intézmények nem a reformatió ostromától buktak meg, hanem belső rothadtságuk következtében. Hajdan világtörténelmi szerepök volt, köztisztelet jutott osztályrészökül s a reformatió megjelenésekor senki sem hitt bennök, cél nélküli, pusztán a megszokás révén tűrt intézményekké sülyedtek. Az ellenök támadt áramlatok különböző forrásokból fakadtak. A szabad tudományos vizsgálat hívei a humanisták a nyomozás leigázásáért, a miveltségtörténeti haladás lehetősége érdekében törtek a feltétlen tekintély s uralom elvét képviselő római egyházra. Másik, szintén hatalmas forrás volt a mély vallásos érzésű, kegyes lelkek megbotránkozása. A harmadik szintén figyelemre méltó kútfő a rendi szellem, ha úgy tetszik hűbéri érdek önvédelme az egyre terjeszkedő s az absolut uralom ideálja felé csapongó felségjogok ellen. Ez áramlatok harcának következménye, hogy 1521-re a régi világnézet teljes bukása nálunk is bekövetkezett, s vele együtt az új megváltó életeszmény után való vágyakozás. Világos, hogy ezt a lelkekben végbemenő forradalmat a történetíró nem mellőzheti. Ε nélkül lehetetlen az új eszme elvi fejlődésének s hatalmának fokozódó nyilvánulásait feltüntetni. A reformatió története igy szükségképen életrajzok, egyes vidékek reformatiójának monografiaszerű feldolgozású gyűjteményes kiadásává válnék. Kapnánk egy csomó nevet és dátumot az összekapcsoló eszmei fonál nélkül. Hogy ebből a történetírásból valaki tanulságot meríthetne akár egyház, akár iskola, akár egyes ember, azon kételkedem. Szóval részemről helytelennek tartom a magyar reformatiónak úgynevezett korszakonként való tárgyalását. Akadályozza a tiszta látást, a világos, szabad áttekintést. A korszakok határait oly pontosan, hogy az elvileg együvé tartozó jelenségek mind ugyanazon keretbe essenek, senki meg nem állapíthatja. Az anyag felosztásának célszerűbb módja az, ha a történelmet nem korszakok szerint, hanem a váltakozó nagy szellemi áramlatok alapján tagoljuk. így három egyenlő tartalmú részben tárTheol. Szaklap. II. óvf. Λ