Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

348 Dr. Masznyik Endre. Szent-Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. Ezek az Isten szövetségeiről szóló fejtegetések alapgondolatai. Látnivaló mindebbó'l, hogy Szent-Ábrahámi az emberiség vallásos életének egész fejlődését egységesen fogja fel. A természeti alapokon, vagyis a teremtéssel megindúlő vallásos életfolyamat lassanként átalakúl különös isteni kijelentésen alapúló életfolyamattá és e folyamat a szövetségi viszony keretében fokról-fokra tisztül, emelkedik és tágúl, míg végre Jézus Krisztusban és által teljes tökéletességre jut. Éppen azért — s ez e körben az ő legjellemzetesebb felfogása — a keresztyénség az előző vallásos életfejlődéssel a legszervesebben összefügg és voltaképpen nem egy egészen új kijelentés, hanem az előző kijelentést folyamat betetőzője, koronája. A tökéletlenre a tökéletes vallás kora következett, vagy mint ő mondja, az ábrázolásokra vagy árnyékképekre és jelképekre kitűzött idő végre lejárván, tetszett Istennek az ő legteljesebb akaratát kinyilvánítani, s kegyelmének és irgalmának új szövetségét az egész világgal létrehozni. Ez ama kegyelmes kötés vagy szerződés, melyet Isten az utolsó időkben az egész emberi nemmel, az örökélet megnyerése felől az ő Fia által kötött. S ezzel áttér műve második részére vagyis az újszövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról szóló tanainak előadására. Erről, valamint Szent-Abrahámi műve harmadik és negyedik részéről azonban majd legközelebbi s egyszersmind utolsó czikkünkben számolunk be. Dr. Masznyik Endre.