Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 345 közönyösségben sem, mert mindaddig, mig a közöny a lelket fogva tartja, az akarat ténykedéséről sző sem lehet." A szabadság és szabad elhatározás az akaratnak abban az erejében áll, melynél fogva az embernek a cselekedetekkel szemben hatalma van arra, hogy megtegye vagy ne tegye, hogy választhasson a különböző ellentétes dolgok között. Más szóval az a tehetség, mely józan Ítélet mellett cselekszik vagy nem cselekszik és választja ezt vagy amazt. Ilyen szabadsága az embernek az lelkiekben is van és nem csupán a polgári ügyekben. Ε mellett bizonyít a Szentírás is. És szerinte az embernek ezt a szabadságát az Isten előre tudása sem semmisíti meg s nem törli el az ő cselekedeteinek különféleségéhez alkalmazott eljárása sem, mert a tudás a cselekedetekre kényszert nem gyakorol, az isteni segedelem pedig az ember természetével teljesen egyező. Látnivaló mindebből, hogy Szent-Ábrahámi e pontnál szembe kerül ugy az evangélikus, mint a református egyház tanításával vagyis, hogy — mint fentebb mondottuk — itt ő az eredendő bűn dogmája ellen szállva sikra, az emberi akarat szabadságának örök állandóságát és egyetemességét védi. Szent-Ábrahami Ádám és az ő utódai között különbséget nem tesz. A milyennek teremtette Isten az első embert, olyannak vagyis okos és szabad, de egyszersmind esendő lényeknek teremtett minket is. S ez álláspontra helyezkedve egész következetesen az istenképűséget minden emberre kiterjeszti. Isten az emberben a maga hasonlatosságát szemlélteti. Az ember Isten képe. Minthogy pedig ezt a Szentírás sem az angyalokról, kik lelkileg, sem az állatokról, melyek testileg minket felülmúlnak, nem állítja, hanem csak az emberről: ennélfogva azt a képet az emberi lélek és test összeköttetésében, vagyis a kettőben együttvéve kell keresnünk, mint az emberi természetet az eset után is (I. Móz. 9, G; I. Kor. 11, 7; Jak. 3, 9) követő tulajdonságban. Ugyancsak az emberrel kapcsolatban szól még az angyalokról és az ördögről is. Idevágó nézetei azonban a hagyományos tannal mindenben egyezvén, felesleges volna azokra reflectálni. Az isteni végzés vagy elhatározás második végrehajtása az Isten gondviselése, a mely alatt Szent-Ábrahámi nemcsupán minden dolgok előre tudását vagy előrelátását, hanem Isten teljesen szabad akaratának ama ténykedését érti, mely szerint minden teremtményét a leghathatósabban gondozza, a legbölcsebben igazgatja és kormányozza az általa hozott törvények szerint. Ε gondviselésről szóló tana a mi evang. egyházunk tanításával lényegileg szintén megegyezik. Miként mi, ő is tanítja, hogy a gondviselés nemcsak egyetemes, hanem különös is, vagyis hogy az Isten az általa teremtett dolgokat összevéve és egyenként Theol. Szaklap. 11. évf. 23