Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

346 Dr. Masznyik Endre. úgy fajilag, mint egyedileg fentartja, mert az önmagukra hagyott dolgok egy perczig sem állhatnak fenn. Továbbá miként mi, ő is tanítja, hogy a gondviselésnek három faja vagy inkább ténykedése van t. i. a fentartás, közrehatás és kórmányzás. A fentartás az isteni akarat ama ténykedése, mely eszközli, hogy a dolgok minden sajátságaikra nézve a maguk állapotában megmaradjanak. A közrehatás pedig az a segedelem, melyet Isten a teremtményeknek a cselekvésre nyújt, mert a mi nem önmagától van, az önmagától nem is cselekedhetik. Isten az első ok, a teremtmények a másodrendű okok. A másodrendű okok függnek az elsőtől, még pedig nemcsak annyiban, hogy vannak és valamivé lesznek, hanem abban is, hogy munkálkodnak, de a közrehatásnál Isten a szabad teremtményeket nem kényszeríti, mert az az egyesek természetével megegyező. Épen azért az isteni közrehatás a szabad teremtményeknél nem valamely különleges, közvetlen és ellenállhatlan befolyás az egyes cselekményekre, hanem a teremtményeknek Istentől engedett cselekvő erélye a végre, hogy az ember önként készüljön a cselekvésre; máskép Isten lenne oka a bűnnek, mert közvetlen befolyás esetén ő maga eszközölné azt. A mi dogmatikusaink szabatosabban ezt a gondolatot így formulázták: Isten az embernek sajátkép csak a szabadsági erőt nyújtja (concurrit ad materiale). de annak alkalmazása az egyes esetekben már magától a teremtmény elhatározásától függ (non concurrit ad formale). S Szent-Ábrahámi e pontnál — bár nem mondja — megint csak a kálvini felfogás ellen küzd, midőn hangsúlyozva kiemeli, hogy Isten volna a bűn oka, akár azt mondod, hogy e közrehatás megelőzőleg és előre elhatározott befolyás, mert valakit valamely cselekvésre előre úgy elrendelni, hogy ő magát attól visszatartani sem tudja, annyi, mint a cselekvést ő magának elvégezni; akár azt mondod, hogy a cselekvények számára létezés abban a perczben adatik meg, a melyben végbe vitetnek; mert létezést adni valamely cselekvénynek annyi, mint azt valóban végezni s következésképen annak oka lenni. A kormányzás végre Istennek ama működése, mely szerint a teremtményeket és azok cselekedeteit a legbölcsebben igazgatja bizonyos végső czélok felé, melyek előttük rejtve vannak. Történik pedig ez kétféleképen vagyis úgy, hogy a testeket és az oktalan teremtményeket vagy a természeti törvények, vagy az állati ösztönök által igazgatja, az okos teremtményeket pedig különleges, vagyis a szabadságra vonatkozó törvények és azok szentesítése, tehát ígéretek és fenyegetések által serkenti engedelmességre. S kiterjed az isteni gondviselés még a bűnökre is, még pedig vagy megengedöleg (elnézéssel), de csak bizonyos határig.