Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

244 Dr. Masznyik Endre. közelebb a világegyetem teremtéséről, az isteni gondviselésről és az Istennek az emberekkel kötött szövetségéről is s ebbe foglalja be ugy cosmologiáját, mint anthropologiáját is. Az összefüggést ezen és az előző rész között igen szépen és szervesen alapítja meg. Az Isten végzései voltakép az ő benső munkái, de neki vannak egyszersmind külső munkái is, a melyek bárha magukban véve szintén végtelenek, mégis emberi szempontból megkülönböztethetők. Az isteni végzés vagy elhatározás első végrehajtása a teremtés, vagyis az előbb nem létezett valóságnak (vagy valamely minőségnek, mint p. o. az ujteremtésben) előállítása, mint az égnek, földnek, tengernek és minden azokban levőknek, egyszóval a világegyetemnek. A teremtés közelebbi módozataira nézve evangélikus egyházunk tanaival szintén mindenben egyetért. Eltérés közte és köztünk csakis formai szempontból van, t. i. hogy ő e körben szól az ember teremtéséről is s itt adja elő egész anthropologiáját. A teremtés koronája az ember, a ki két részből: testből és lélekből áll. Az emberi test állapotát szervezetét s működését vizsgálni az anatomusok dolga; a theologusok feladata, hogy Isten legfőbb bölcseségét, hatalmát, jóságát szemléljék és szemléltessék s az embereknek az Isten iránt való kötelességeiket lelkükre kössék. A lélek közvetlenül Istentől eredt s különböző tehetségei vannak, milyenek az értelem és akarat. Az értelem dolga a megismerés, az akaraté pedig Ítéletet hozni az igazról és nem igazról, kívánni a jót s elfordulni a rossztól. Az akaratnak pedig a szabadság vagy szabad elhatározás annyira elválaszthatatlan sajátsága, hogy még az erkölcsi szolgaságban sem veszíthető el, mert a bűn a szabad tehetőséget nem enyészteti el, sőt inkább feltételezi s azt mondani, hogy az elhatározás szolgai: ellenmondás. Vedd el a szabadságot s nem lesz akarat, sem lélek. Tisztán és határozottan tanítja ugyanis minden egyes ember lelkiismerete, hogy a mikor csak valamit akarunk, azt mindig szabadon akarjuk, s mihelyt azt akarni nem tetszik, többé nem akarjuk s nem is kényszeríttethetünk arra, hogy akarjuk. Szabadság nélkül nem lenne helye a törvénynek; az ígéretek, intések haszontalanok lennének; sem az engedelmesség nem lenne erény, sem az_ engedelmesség nem lenne bűn. De bár Szent-Ábrahámi az Istenről szóló alaptanaival teljes összhangban az emberi szabadság feltétlen hive, álláspontja még sem a korlátlan Indeterminismus. „A szabadság mivolta — úgymond — mindamellett nem áll a külső akadályok nemlétében vagy a kényszertől való mentességben, mert így az oktalan állatok is sok cselekedetet szabadon végezhetnének; de az önkéntességben sem, mert önként vitetünk — valamely indulatroham által s elhatározás nélkül — ama dolgokra, a melyek tetszenek s kerüljük, a melyek nem tetszenek; s nem áll a