Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A vallás eredete és kezdetleges alakjai. Miklós Gézától
A vallás eredete és kezdetleges alakjai. 235 elnyomja a fővalóságban való hitet. Mert az elhunyt ősnek lelke megbékíthető avagy megvesztegethető étel, ital s egyéb ajándékokkal. Darumulun, Bundzsil s Mungan-ngaur ellenben efféléket nem kívánnak, sőt nem is fogadnak kedvesen. Az elköltözött előd, magától érthető, hogy a maga törzsének javát viseli szivén, a többi nemzetségek iránt pedig, kikkel való harcban telt el élete, nem mutat jóakaratot. Még a fuegiánok „nagy istene" bűnül rójja föl az idegennek vagy az ellenségnek megölését is, s némely ausztráliai törzsek sok olyan vétkes cselekményt, melynek az ó-kori görögök közt védőistene volt, aljas dolognak tartanak s a fővalóság nevében ily szellemben nevelik gyermekeiket is. Hogy ezen istenek közül melyiket könnyebb szolgálni — kitalálhatjuk, s az is világos lehet előttünk, hogy ebben az egyenlőtlen versenyben rendszerint az erkölcsös életet kívánó istenségbe vetett hit húzza a rövidebbet. De mégsem mindig. A társadalmi viszonyok néha az ellenkező irányban hatnak. A primitiv emberiség ugyanis nomádéletű s Herbert Spencerrel szólván: „a nomádélet szokásai nem kedvezőek a lélekelmélet evolutiójára"; ebben rejlik tehát az ok, hogy alacsony műveltségű népek közt a „nagy isten" hite fönnmaradhatott. T. i. a nomádélet kedvezőtlen levén az ősök tiszteletének kifejlődésére, ennélfogva a fővalóságba vetett hitnek szabad tere nyilt. Ha azonban állandóan letelepülnek az emberek, ez által az állandó temetkezési helyek jegeczesedési és összetartási középpontjául szolgálnak az ősök tiszteletének, sőt a localis habitatio meglehet, hogy localis istenné zsugorítja össze a mindenütt jelen való lényt. Mig állandó otthont nem épít magának az ember, istenének sincs localis hajléka. Darumulun kézzel csinált templomokban nem lakik. Idők folytán azonban eltűnik a hivek tudatában az ősök lelkei s a „nagy isten" közt lévő külömbség s ezt is szolgálják áldozatokkal és engesztelő ajándékokkal. Lang e theoriáját Izrael vallására alkalmazván (XVI. f.) ekkép érvel: Ha föl nem teszszük, hogy Izrael népe alacsonyabb színvonalon állott a busmanok, pawni- s feketelábú indiánok, Andaman szigeti lakosok s ausztráliai benszülöttek mai műveltségi állapotánál, akkor föl kell tételeznünk, hogy „Izraelnek tudnia kellett bármily homályfödte, de százados traditióival egy fővalóság felől," a ki esetleg a világ alkotója és igazgatója lévén, ilyenül fogadták el az összes törzsek" (284.). Jahve lehetett ez, a kinek tisztelete azonban egy időre háttérbe szorult. Ε magasabb istenfogalmat aztán később „egy genius vezérszelleme életre kelthette; de még aránylag későn is látjuk a küzdelmet, a mint a próléták igyekeznek Jahve tiszteletét visszavinni arra a fokra, a melyen áll az áldozatokkal meg nem engesztelhető avagy vesztegethető Dendide-é, Ahone-é vagy Bundzsélé (282., 287. 11.); mígnem a prófétáknak történetileg páratlan géniusza segélyével
