Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A vallás eredete és kezdetleges alakjai. Miklós Gézától

A vallás eredete és kezdetleges alakjai. 229 vagy a test és ruházat hasonmásáról, térelfoglalása- s ide-oda bolyongása felöli képzete, de mégis — hogy úgymondjuk: — „lehet valamelyes villamosság abban az őzben!" (5. 1.) Mert az az ok, a melyből folyólag a félvadember a testben immár nem élő lelkeket ilyennek képzelte, — valamely telepathikus egyénnek telepathia utján szerzett értesülése volt. S e conclusiót, hogy t. i. a telepathikus személynek elméje vándorolt, a Zulu nép köréből vett találó mondással ugy nevezi Láng, hogy az illető előtt feltárult a távolság kapuja! . . . A mennyiben ezek a szellemek ruhástól jelennek meg, — ha a hallutinatió szülöttei: ez ép úgy van, ahogy lennie kell. Im egy másik paránya az igazságnak. De vájjon e parányok együttvéve is elegendőek-e szerző nagy argumentumának megerősítésére? Azaz, ha a telepathia valóban létező dolog, következik-e ebből, hogy ennélfogva a lélek halhatatlan? Vagy, ha hiszünk a lélek halhatatlanságában, szükségkép hinnünk kell-e azt is, hogy azért halhatatlan, mert telepathikus? ... A már említettük két anonymus bíráló okoskodását követve, tegyük föl, hogy találnánk két egyént, a kik közül egyik a másik által nagy távolságról diktáltakat annyira pontosan és megbizhatólag fölfogni s közölni tudná, minta hogy telegrafice nyerünk értesülést, — akkor bizonyos lenne előttünk, hogy az elme távolból is képes hatni az elmére, miként már bizonyos az, hogy az anyagrészecskék a távolból is vonzzák egymást. De egész határozottsággal állíthatjuk, hogy nincs a régieken kivül más „új argumentumunk a lélek halhatatlanságának igazolására" (Ed. Rev., 386. sz, 320. 1.) illetve az utóbbi 50 év folyamán nem jutott napfényre egy morzsányi tudományos bizonyíték sem az egyén personálitásának síron túli contrinuitása mellett". (Ed. Red., 406. sz. 329. 1). Am ha Lang csupán azt állította vala, hogy testben élő lelkeken hallucinatiók támadhatnak, testben immár nem lakozó lelkeknek rájuk való actiója folytán, akkor a vademberi lélektheoriában ott lenne az az igazság, hogy az elköltözött lelkek érintkeznek a testben élő lelkekkel. De Lang nem megy ennyire elméletében, mert — úgymond — nincs erre nézve elég bizonyíték s a meglevők is alkalmasak más megfejtősre is. Méltányoljuk e tartózkodó álláspontot, de nekünk ő vele szemben nincs reservátánk a dologban, — úgy szintén egy másikban sem: tekintet nélkül a telepathiára, nyilván valljuk a lélek halhatatlanságában való hitet! De különben is a vallástörténésznek nem szükséges a maga czéljaira mohón kutatni, vájjon a hallucinációk, melyekről általánosan elismert, hogy nagy szerepök volt a vademberi lélek-theoria kialakulásában, — telepathikusak voltak-e vagy sem? S ha épen nem lettek volna is azok, az emberi szív talál e theoriában olyas valamit, a mi nem szorult a telepathia támogatására. Egy szóval míg Láng azt véli, hogy a divatos antropológiai elméletet ezzel a telepathikus folttal Theol. Szaklap. Π. éíf. 09