Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Mt. 28,19 stb. Masznyik Endre dr. tól

Βάπτιζαν etc. 27 betegségek legfőbb orvossága s óvszer minden veszedelem és kár, sőt a gonosz kívánság, a bűn ellen is. Ε név kimondása tehát a szó szoros értelmében mágikus hatású s szentségi jellemű. A csodatevő vagy imádkozó Isten szent neve kimondásával magát az Istent vonja le magához, vele lép összeköttetésbe, belép az ő hatalmi körébe. S ugyancsak megteheti a theurgus vagy mágus a név mystikus eszközének segedelmével, hogy más személyeket vagy tárgyakat is hasonló viszonyba, reális mystikus közösségbe hoz az istenséggel. Kétségtelen, hogy e zsidó névbölcselet lényeges mozzanatai szerint megtalálható az Újszövetségben s a későbbi keresztyénségben is. Az apostolok a csodás dolgokat a legegyszerűbb módon, Jézus nevében végzik. Jézus nevében gyógyítanak minden betegséget, űzik ki a démonokat. Sőt nem is igazi tanítványok, akik Jézus nevében csodákat nem tudnak mívelni. A Jézus neve megszabadít minden tisztátalanságtól, kiűzi a gonosz lelkeket és közli a szent lelket s megtölt tárgyakat és személyeket isteni erőkkel. Mert a Jézus neve is magát Jézust representálja, a maga teljes lényege és hatalma szerint s ép azért benső közösséget létesít az illető tárgy vagy személy és Jézus s az ő szelleme között.

1) Ezért a vízzel való keresztelésnél a voltaképi hangsúly nem magán az aktuson, hanem az aktus alkalmával elhangzott szavakon vagyis a Jézus neve nevezésén van. S ezt a gondolatot fejezi ki a „

βαητ., iv és εαί τφ ονόματι Ywoí" formula. S tényleg az ó'skeresztyének mindaddig, míg a sztháromsági formula ki nem alakult, egész röviden csak a „Jézus nevével" kereszteltek s nem a trinitaristikus formulával s egyszerre gyakorolták az exorcismust és a hagiasmost. Úgy, hogy, ha nem ismernők a másik t. i. a jézusi és a páli keresztségi formulát, egész joggal kimondhatnók főként a későbbi egyházi keresztelési praxis alapján, hogy elvileg a pogány s zsidó és az őskeresztyén név-bölcselet és annak alkalmazása között semmi különbség nincs. Heitmüller ezt a következtetést le is vonja, ámde helytelenül. S ennek oka. hogy ő sem Jézus, sem Pál tisztán szellemi álláspontját nem ismeri el. Az általános vallástörténeti jelenségek őt nemcsak meglepték, hanem félre is vezették s innét, hogy ő minden áron erőszakolja nyelvészeti szempontból az ,,έν, e//t τφ υνόμ., és az εΙς τι) ov.,

u kifejezéseknek azonos jelentését vagyis azt, hogy egyik mint másik, tehát a páli formulánál is a név puszta nevezése által mágikus úton létesül a benső egyesülés a név viselőjével s a közösség ennek teljes hatalmával. *) A névbölcseletre vonatkozó igazoló adatokat lásd bővebben Heitmüller említett művében.