Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Mt. 28,19 stb. Masznyik Endre dr. tól

28 Dr. Masznyik Endre. Βαπιίζαν etc. Pedig ez alapos tévedés. Nézetem szerint igaz, hogy Pál apostol is az adott korképzetekkel dolgozik, ő sem teremt új nyelvet, szavakat, hanem igenis új s tisztán szellemi vagy mondjuk valláserkölcsi az a tartalom, a mit a régi, a hagyományos nyelvformákba önt. Egész theologiájának központi fogalma a δικαιοσύνη öröklött sző, de a gondolat, melyet abba belevisz, a régi világ előtt teljesen ismeretlen vala. Miként maga a keresztyénség, új teremtés a keresztyén theologia is. A vízkeresztség Pál előtt is meg volt s annak gyakorlata ellen, miként maga Jézus, úgy ő sem tiltakozik, de mi mássá lesz az az ő felfogása körében. Kivetkőzteti teljesen külső természeti csodaszerű azaz mágikus mivoltából s mint a Szt. Lélek kegyelmi csodáját, mint mystikus szellemelvi közösséget a hívő s Krisztus közt, mint valóságos „Sacramentum initiationis-t és regenerationis-t" állítja szemeink elé. Igazi keresztség szerinte nincs szellemi előfeltételek, nincs szellemközlés, evangéliomhirdetés és szellembefogadás, hit nélkül. S ha ez tény, akkor a keresztségnél nem beszélhetünk mágikus, hanem csakis organikus ujjáteremtésről Nem a Jézus neve puszta elmormolása, hanem az evangéliom hirdetése alapján természetszerűleg támadt hit által a Krisztus Jézusba, az ő nevébe azaz lényébe és szellemébe, közelebb az ő halálában, vérében kiontott kegyelmi tengerbe való bemerítkezés, egyszóval a meghalt és feltámadott Úrral való mystikus benső és személyes szellemelvi egyesülés szerinte a keresztség igaz lényege és czélja. „Mert mi — mondja Gal. 3, 26j 27 — a Krisztus Jézusba vetett hit által válunk Isten fiaivá". Ez a keresztség ciZ, 3i minek alapján mi Krisztus Jézusé és Krisztus Jézusban vagyunk, a mi által részt veszünk a vele való közösségben, a benne közlött kegyelmi erőkben, az ő teljes hatalmában. Igen, az apostol szerint az igazi keresztség — mint azt I. Kor. 6, n-ben világosan jelzi — a mi Urunk Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk szellemében (tehát nem a vízben) való megmosattatás az ő ember minden bűneinek szennyétől, megszenteltetés azaz az új szellemi közösségbe való felvétel és beavatás és megigazítás azaz Isten előtt a Krisztus Jézusban való igaznak nyilvánítás, fiúvá fogadtatás. Az ily keresztség aztán már Pál szerint is szentség, a mint az I. Kor. 10-ből világosan kitűnik. S az ily keresztség előfeltétele mellett (de csakis így!) igen is van jelentősége nála is a vízkeresztségnek. Ezzel azt hiszem legalább némi részben sikerült a keresztség eredeti tiszta értelmét és jelentőségét megvilágosítanom. A további consequentiák levonása nem tartozik jelen értekezésem körébe. Dr. Masznyik Endre.