Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Mt. 28,19 stb. Masznyik Endre dr. tól

26 Dr. Masznyik Endre. Ezt a vízbemerítés, mint utólagos külső dolog már csak, mint tényt jelzi, symbolizálja. A keresztség — hogy itt mindjárt a Pál adatait is értékesítsük — közelebb a Krisztus Jézus nevébe vagy mint ugyancsak Pál mondja, halálába való bemerítés. Eljutottunk volna tehát az utolsó s egyszersmind a keresztség értelmének és jelentőségének feltárása szempontjából leglényegesebb ponthoz. Az a kérdés még ugyanis, hogy mit jelent az újszövetségben, közelebb a magyarázat alapjául szolgáló helyeken a név, a ιό υνομα? Hogy a kérdésre megfelelhessünk, ismernünk kell az „oVoiia" egész milieujét. Ε téren már nem lesz nehéz eligazodnunk egyfelől Giesebrechtnek az isten-név ótestamentomi, másfelől Heitmüllernek általán a név-bölcselet egész történetére vonatkozó alapos kutatásai és fejtegetései után. Ε szűk körre szorítkozó tanulmány keretében igen természetes, hogy nem terjeszkedhetem ki az apróbb részletekre. Egyszerűen egybefoglalom a kész eredményeket s azok alapján döntöm el a felvetett kérdést. Az Origenes által úgynevezett névbölcselet voltakép nem egyéb, mint theoretikus és még inkább praktikus speculatio a szent s főként az isten-nevek felett. Ε speculatio nyomait úgyszólván az összes vallásokban megtaláljuk. Nem volt az ismeretlen a babyloniaiaknál, a persáknál és egyptomiaknál s épen az ezen népekkel való érintkezés következtében a zsidóknál sem. A keresztyénség keletkezése korában pedig a görög-római pogányság körében épen virágzóban vala. Minket közvetlenül csak a zsidó névbölcselet érdekelhet, mert kétségtelen, hogy a mit abból az Újszövetség magába felvett, legközvetlenebbül onnét érthető meg. A zsidó névbölcselet az Isten, az angyalok, a pátriárkák és más egyéb neveket nem mint üres szókat fogta fel. Az Isten-név szerinte a legbensőbb, mystikus viszonyban áll magának az Istennek lényével. Részt vesz az Isten mivoltában s hatalmában s representálja az Isten fogalmát teljes tartalma, léte s összes tulajdonságai szerint. Sőt az Isten nevének e bölcselet bizonyos értelemben egészen önálló létet, helyet s jelentőséget tulajdonít Isten mellett. Az Isten neve valóságos hypostasis, Isten mása. Azért, a mi Istenről, az áll az ő nevéről is. Isten nevét ismerni, használni annyit jelent, mint a legbensőbb összeköttetésbe lépni Istennel léte s képességei szerint, mint részt venni az ő teljes hatalmában és tökéletességében. Ε névvel az ember az egész világ urává válik, általa mindenre képes, mindent tehet és elérhet. Különösen hatalmas fegyver az Isten neve ο világ hatalmasságai, a Sátán és a démonok ellen. Isten kimondott vagy írott nevével ki lehet űzni a tisztátalan lelkeket bárhonnét, az ember teste s lelkéből egyaránt. Ε név a