Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

270 Dr. Masziiyik Endre. az igazság kijelentésével ajánljuk magunkat minden ember lelki ismeretének. — Épen azért a dogmatika nem indulhat ki semmiféle emberi bölcselkedés utján kigondolt aprioristikus fogalomból, nem is cserélhet szerepet a magukat különben is már teljesen lejárt u. n. régi metaphysikákkal, hanem a mai, nem csupán tapasztalati, hanem egyenesen rationális tudományok inductiv eljárását követve, tényeken, közelebb az üdvtörténet nagy tény ein, mint az isteni kijelentés világra szóló eseményein, még közelebb a Jézus Krisztus személyiségén és művén s annak vizsgálata alapján építi fel hivő lélekkel s lélekben a maga rendszerét. Mert a hit az igehirdetésből, az igehirdetés pedig az evangéliumból vagyon. A keresztyénség ugyanis nem puszta abstract eszme, hanem eszme- és élettény s mint ilyen lépett be az emberiség történetébe a Jézus Krisztus személyében. Ez az oka, hogy a dogmatika az egyház talajáról sem léphet le. Ellenkezőleg, minthogy az egyház evangéliomi protestáns szempontból épenséggel nem bizonyos privilegizált egyház (klérus), hanem az összes hivők közössége s a Krisztus evangéliomának szent népe és királyi papsága, a dogmatika, midőn a személyes élő hit, ugyanakkor s éppen akkor egyszersmind az egyház közhitének tudományos kifejezése is, mert a hol egy az Úr, ott lényegileg a hit is csak egy s azonos lehet, bárha talán a hitformulák egyben másban igen különböznek is. Az egységet, közösséget nem a részletek, hanem az elvek biztosítják. A mondottakból szükségszerűleg foly, hogy tehát evangéliomi protestáns dogmatikának csakis az oly dogmatikát tekinthetjük, a mely a reformáczió alapelveihez hiven, az egyház-tekintélyelvvel s ez alapon az orthodox-autoritativ állásponttal és módszerrel szakítva és az aprioristikus rationálistiko-speculativ módszer alkalmazásától is óvakodva positiv tudományos álláspontra helyezkedik, s mint a ázemélyes élő hit tartalmának öntudatos és szabad előterjesztése, a Jézus Krisztusban való isteni kijelentés tényein, vagyis az evangéliomon építi fel a maga rendszerét, s a mely — tegyük hozzá — e munkájánál egyedüli zsinórmértéknek a Szent-írást, mint az isteni kijelentés, a Jézus Krisztusról szóló evangéliom történetileg hiteles okmányát tekinti. Nem ok nélkül foglalkoztam kissé bővebben az evangéliomi protestáns dogmatikai álláspont és módszer kérdésével. Meg kellett ezt cselekednem már csak azért is, hogy egész általánosságban kijelölhessem azt a szellemi légkört, a melyből sarjadt s a melybe tartozik a Szent-Ábrahámi dogmatikája. Végtelenül sajnálom, hogy a Szent-Ábrahámira vonatkozó életrajzi adatok még Jakab Eleknél is annyira fogyatékosak s különösen is sajnálom, hogy az ő theologiai fejlődéséről ép a kellő adatok hiánya miatt tiszta képet nem alkothatok magamnak. Nagy műve előttem fekszik, de életrajzában egyetlen biztos adatra nem lelek, a mely a forráshoz vezetne, a melyből lelke