Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Könyvismertetés
248 Könyvismertetés. tározza meg. Nem más ez, mint a ker. reménységének helyes értékelése. A jövendő láthatatlan boldogság reménye nem önmagáért fontos, hanem azért, mert a jelen nyomorúságai között is erősség, diadal, biztos támasz, megszentelője az egész életnek. Ez a levél főgondolata. A második részben a dogmatikai meghatározások fejtegetése foglalkoztatja szerzőnket. Különösen pedig az igére, a lélekre, az Istenre, a Krisztusra vonatkozó kijelentéseket veszi vizsgálat alá. A harmadik részben az egyes biblia-theologiai eszméket s ezekkel kapcsolatosan külöuösen az ethikai szempontokat fejtegeti. A negyedik részben a levél gondolatmenetét állapítja meg. Ez szerinte a következő: 1. Üdvözlés 1,j_ 2, 2. A jelenlegi üdvbirtok tényleges volta ], 3—2, 1 0. és pedig sajátos kialakulásáttekintve mint reménység, aztán Istenhez való viszonyában s végül a testvérekhez való viszonyában. 3. A helyzet sajátossága által meghatározott magatartás a kiilső világgal szemben 2, n—4, 6. Természetesen sok apró részletre tagozza ezt a szakaszt. 4. A közeli végre való tekintet, 4, 7-19. S végül 5. Végső intések 5, j_ u. A gondolatmenetnek ez a megállapítása mutatja, hogy szerzőnk e levelet a hosszadalmas és ismétlések özönével telt fejtegetések daczára sem értette meg igazán. A felsorolt öt rész úgy áll egymás mellett, hogy azoknak egységes szempont és alapgondolat által való összefoglalását szinte elképzelni is bajos. Szerzőnek tehát nem sikerült az I. Péter gondolatmenetét s különösen annak egységét kimutatnia. Mert abban igaza van ugyan, hogy a keresztyén reménységből kell a levél megértését levezetni, de nála a ker. reménység csakhamar az egyik alrész mozzanatává törpült s így központi jelentőségét elveszítette. A levél irója a Krisztus feltámadásának a tényére támaszkodó ker. reménységet az egész élet, de különösen a szeuvedések közt folyó élet erejének tekinti. Ezért e reménységre irányítja a megpróbáltatások közt élő olvasók figyelmét és e reménység szempotjából közli intéseit. Levele ez alapon négy részletre osztható. A beköszöntés után (1, 1_ 2) 1. a reménységről szól, mint a keresztyén ember fenntartójáról és erősségéről 1. 3_ 1 2. Azután 2. a keresztyén életről általában 1, ] 3—2, 1 0. Majd 3. a keresztyén életről a közönséges életviszonyok közt 2, n—4, 6. s végül 4. a keresztyén életről a gyülekezet körében 4, 7—5, l 4. Miként látható, a levél teljesen gyakorlati irányú s így párhuzamosa Jakab levelének, a melylyel több rokonságot is mutat. Szerzőnk végül könyve 5. részében a levél Írójáról, olvasóiról, szerzése körülményeiről mondja el a nézeteit. Teszi pedig ezt hosszadalmasan, unalmasan és lehetőleg zavarosan. Kétségtelenül kitűnik e munkából az iró olvasottsága, roppant szorgalma és jóakarata, de kitűnik az is, amiben úgy szólván az egész német tudós világ szenved, hogy rendszerezni, világos, logikus, tiszta képet adni, egységes szempont alá foglalni a tárgyát nem képes. Ezért ez a könyv az első péteri levél megértéséhez nem tekinthető valami nagy segítségnek. B.
