Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől
Szent-Ábraliámi Miháiy, mint dogmatikus. 205 mint valamely forrásból tisztábban meríthesse"' s ép azért eró's óhajtásuk és kérésük, hogy: „abból és ne egyebünnen ismerje és ítélje meg kiki a mi vallásos gondolkozásunkat és felfogásunkat" ; addig a magyar kiadás eló'szavában Ferencz József unitárius püspök — nem foghatom fel másként a dolgot — csakis a maga nevében kijelenti, hogy a szóban forgó mű megbirálásával arra az álláspontra kell helyezkednünk, a melyen másfél száz év eló'tt az összes · theologiai tudományok állottak, mert — úgymond — „a Szent-írásnak mint minden más irodalmi műnek, az ujabb időben bírálat alá vételével a biblia ihletéséről, Krisztus születéséről, istenségéről, imádásáról, csodatételeiről, angyalokról és ördögökről s más ezekhez hasonló hitbeli kérdésekről e műben is fenntartott hittani tételek részben már túlélték magukat s ehez képest azok többé nem tekinthetők az unitáriusok hittudományi mai rendszerével azonosoknak." De azért még ő is hozzáteszi, hogy „csak olvasni kell tudni e művet s lényegében ugyanazt az unitárius vallást találjuk meg benne, melyet hiszünk és vallunk ma is." Miért emeltem ki e szerintem lényegbe vágó különbséget ? Egyszerűen azért, mert nem szeretném (s épen az unitárius egyház érdekében nem), ha épen olyan tekintélyes helyről, majd azt mondtam püspöki kathedrából jövő kijelentés alapján két dolgot összezavarnának. Az egyik a hivatalos egyház, a másik a hivatalos (hozzáteszem bármely hivatalos) egyház tudós theologusának álláspontja s tana. Mikor mi az unitárius egyháznak, mint egyháznak hitelvei és tanai után tudakozódunk, más forráshoz nem fordulhatunk, csakis, a melyet maga az illető egyház, mint olyat jelölt meg; pedig tény, hogy ily forrás gyanánt Szent-Ábrahámi dogmatikája vagyon megjelölve. Nagyon mellékes dolog tehát az ránk nézve, hogy az unitárius egyház egyik-másik tudós theologusa vagy akár püspöke is miként vélekedik egyénileg a saját egyháza egyik-másik hitczikkéről ? Tarthat azokból egyet mást immár elavultnak, az mindegy, — mig maga a hivatalos egyház más symbolumot nem ád ki, addig az egyházi tan szempontjából ez a forrás, a mely ki van adva. S hogy jól fogom fel a dolgot, abban megerősít a jelenkori unitárismus egy másik kiváló alakjának, Jakab Eleknek ugyancsak Szent-Ábrahámira vonatkozó következő nyilatkozata: „Dogmatikánkban és Confessiónkban — úgymond — egy a szabad vizsgálódásban nagyon is előrehaladt felekezet hitének és meggyőződésének oly rámáját alkotta meg, úgy formulázta azt a legnehezebb időben, hogy a lényegből a formákért semmit fel nem áldozott, s ekképen létezhetésünknek örök alapját vetette meg". 1) ') 1. Jakab Elek: Szent-Ábrahámi Mihály cz. tanulmányát (Keresztény Magvető I. kötet. 1861. 185 1.)
