Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 17 het az érdeklődő, hogy már 20 esztendővel ezelőtt mily messzemenő kapcsolatot hirdettek assyriologusok és utánnok az ó-test.-i kutatók tekintélyes része Babylonia és Izráel szellemi élete között. Előbbi volt a forrás, melyből utóbbi meglepő sokat merített. Izráel kezelője annak a tőkének, melyet Babylonia juttatott neki. A szellemi birtok legkülönbözőbb ágaiban feltűnő sokszor kölcsönző volt és nem önálló producens. Idegenből kapta mérték- és súlyrendszerét. Onnan importálta astronomiai ismereteit. Babyloniai mintára osztotta be a napnak és éjnek szakait. Vallásos gondolkozása telítve távolból hozzászakadt képzetekkel. Cultusa saturálva babyloniai intézményekkel. Babyloniai mythosokra visszamenő elbeszélések voltak jórészt szellemi tápláléka, így tanították könyvben és kathedrán, szóval és Írásban. Egy jelentős kérdésre azonban hiányzott a felelet. Eldöntetlen maradt, hogy mikor, mily körülmények között történt e mélyenjáró befolyásolás ? Izráel története nem nyújtott alkalmas támaszpontokat, melyekből az időt a valószínűség szerint meg lehetett volna állapítani. Az exilium alatt a két nép közvetlen érintkevésben állott egymással. Magok az ó-test.-i iratok tanúskodnak, hogy ez érintkezés nem mult el nyom nélkül Izráel számára. De eltekintve attól, hogy a babyloniai hatás már az exilium előtti izráeli irodalomban is erősen érezhető, azt, hogy a monotheista judeaiak egy sereg politheista mythost sajátítottak volna el a gyűlölt ellenségtől és azokat egy-két évtized alatt saját gondolkozásukhoz idomították volna, semmikép se lehet plausibilissé tenni. Ugyanez áll az assyr korra. A VIII. és VII. század Izráel történetében a próféták szereplésének ideje. Ez időszakot harcz jellemzi minden ellen ami idegen. Nem hihető, hogy a nemzeti öntudat ébredésének napjaiban Babylonia idegen portékákkal tudta volna Izráelt elárasztani. Az Ur-Kasdimból kivándorló Ábrahám is aligha lehetett a két nép szellemi életének összekötő kapcsa. A patriarcha alakja annyira mondai színezetű, hogy a vele való operálás a csomót nem hogy megoldja, de jobban összebogozza. A kérdés kérdés maradt. Azok szemében legalább, kik a nehézségek felett nem tudtak egyhamar elsiklani. Az 1888-ik esztendő a problémába fordulatot hozott. Az egyptomi El-Amarna vidékén felláchok ásás közben ládákra bukkantak telve táblácskákkal. Rövid vizsgálat elegendő volt annak megállapítására, hogy a táblák III. és IV. Amenophis (1400 Kr. e.) idejéből valók és hogy részét képezték az egyptomi állami archívumnak. Csaknem csupa levél a pharaohoz intézve. Syriai, kanaani hivatalnokok jelentést tesznek bennök uralkodóiknak. Ázsiai fejedelmek Egyptom királyához fordulnak ügyes-bajos dolgaikban. 1) A levelekben használt irás a babyloniai ékirás, a *) A tell-el-amarnai leletről lásd C. Niebuhr, Die Amarnazeit. Aegypten Theo!. Szaklap. Π. évf. ο
