Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 15 Eusebius pontatlanságának tudandó be, amint azt az ékiratok is bizonyítják. A halak és madarakról (6. mű) Berossus fragmentumában semmi se olvasható. Indokolt a feltevés, hogy ismét az excerpátor mulasztása oka a hiánynak. Az állatok és emberek (7. és 8. mű) létrejöveteléró'l szóló résznél a szöveg egészen zűrzavaros. Berossus szavai és Eusebius megjegyzése, melyben a szavakat megismétli, ellenmondásban vannak egymással. Budde arra az eredményre jut, hogy az isteni vér és a föld csakis az emberek teremtésének szolgálhatott anyagául és így a dolog természetének megfeleló'leg a babyloniai teremtéstörténetben is eló'bb az állatok jöttek létre s csak azután az emberek. A sorrend tehát itt is ugyanaz, mint az írás elbeszélésében. A conclusio, melylyel Budde a vizsgálódást lezárja, az, hogy a babyloniai legenda, amennyire azt reconstruálni sikerül, és Gn. 1 közleménye tartalmilag megegyező és hogy a bibliai teremtéstörténetnek a babyloniaitól való függése nem tagadható. Ez analyzis értékes adalék Smith munkájához. Az ó-test.-i exegeta segítségére jött az assyriologusnak. Kiegészítette a bizonyítékokat, melyeket az ékiratok töredékei nem nyújtottak elég bőven. Egyes rokon vonások helyébe az egésznek azonosságát tette. Mind a 8 műről igyekezett igazolni, hogy azok a babyloniai elbeszélésben épúgy megvoltak, mint az izráeli hagyományban. Mindennek daczára a teremtéstörténet problémáját Budde se tudta végleg megoldani. A babyloniai legenda első része, a Tihámat és Marduk, Thamte és Bel közötti összeütközés az ő fejtegetése után is ó-test.-i parallela nélkül maradt. Az ásatások kezdete óta nemcsak a theologusoknak, de az assyriologusoknak érdeklődése is különösen azokra az emlékekre irányult, melyek az Ó-Testamentommal állottak több-kevesebb kapcsolatban. „Az ékiratok megfejtőinek figyelme mindenekelőtt a történeti tartalmú fiatalabb feliratokra összpontosult, legfőképpen azon assyr királyokéira, kik a júdeai és izráeli királysággal egy korban éltek. Tiglathpileser, Salmanassar, Sargon, Sanherib, Asarhaddon és sok más régi uralkodónak közvetlenül az Ó-T-ra vonatkozó és a régi történetnek nem egy idáig homályos szakaszát váratlanul m'egvilágító feljegyzései voltak azok, melyek a kutatók erejét hosszú időn keresztül csaknem kizárólag lekötötték és a munkálkodást az assyr irodalom egyéb téréin háttérbe szorították". 1) A történet vizsgálatával együtt járt a földrajzi és ethnographiai adatok confrontálása. Ezt követték a többi körök. Minő hasonlóság, rokonság vagy összefüggés van a babyloniai és izráeli vallás, gondolkodás, cultura, mondák, elbeszélések, legendák, intézmények és szokások között ? Mit ez irányban évtizedek buzgalma napfényre hozott, ') Smith, Chald. Genesis ρ. 2.
