Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

114 Dr. Daxer György. táborban keresi. Épen azért is veti szemére Cremernek, hogy ő Krisztus istenségének elfogadásától teszi függó'vé azt, hogy benne megváltónkat ismerhessük fel. Mi azt hiszszük, hogy az apostolikum védői nyugodtan elutasíthatják maguktól azt a véleményt, mintha az ő hitfogalmuk ilyen torzképnek felelne meg, milyet Herrmann rajzolt. De azért mégis igaz lesz, hogy a hit fogalmában van a két párt közötti különbség alapja. Csakhogy más szempontok lesznek azok, melyekben e hitfogalmak egymástól különböznek, mint azok, melyeket Herrmann vélt felmutathatni. Ezen különbség kiderítésére nézzük Harnack és Cremer vitáját, melyben az legjobban megállapítható Cremer vitairatának három vezértételéből és Harnacknak azokra adott feleletéből. Cremer 2. tétele szerint történeti úton nem lehet eldönteni, hogy ki és mi a Krisztus. Harnack szerint ez csak félig igaz; annyiban, hogy az ő nézete szerint csak annak eldöntése, hogy Jézus a mi Urunk, nem lehetséges történeti úton. De ugyanezt érti Cremer is ez alatt, hogy ki és mi a Krisztus t. i. azt, hogy a mi Megváltónk. Ebben tehát egyetértenek, hogy azt a hitet, hogy Jézus a mi Urunk és Megváltónk, a történeti kutatás útján el nem érjük. De abban már nem igaz Cremer tétele Harnack szerint, hogy látszólag el akarja vágni annak útját, hogy történeti úton megállapítsuk, ki és mi a történeti Jézus azaz ama Jézus, aki a történetben valóban élt. Csakhogy Cremer ezt nem teszi. Ellenkezőleg határozottan kijelenti: „Jesus Christus ist allerdings Objekt historischer Forschung" (35. 1.) és „weil die Geschichte Jesu den Mittelpunkt der evangelischen Verkündigung durch die Apostel bildet, kann es keine christliche Theologie ohne Geschichtsforschung geben." (u. ο.) A történeti kutatás tehát nemcsak megengedett, hanem szükséges eszköz Jézus történeti alakja megrajzolásához. Az eltérés Harnack és Cremer közt abban van, hogy Cremer szerint az, amit az apostolikum állít és ő véd, Harnack pedig támad — pld. Jézus csodás születése, mennybemenetele stb. — mint Jézus istenségének feltételei s következményei s így Jézus istensége maga is — már a történeti kutatás határain túl esik, míg Harnack szerint ezek a kérdések is történeti úton döntendők el. Aki Cremerrel tart, az meg van győződve, hogy aszerint, amint valakinek belső vallásos életében eldőlt az állásfoglalás Krisztussal szemben, vájjon felismerte-e benne Megváltóját bibliai értelemben vagy nem, aszerint különböző lesz aztán Krisztus istenségének és evvel csodás születésének stb. elismerése is. Akinek Krisztus nem megváltója, akinél ez a vallásos tapasztalás hiányzik — az, ha még hozzá tán a csodát a priori lehetetlennek tartja, sohasem fog Krisztus élete csodás mozzanatainak ismeretére jutni és soha sem fogja azok történeti valóságát elismerni. így tehát Cremer szerint a Krisztussal szemben való állásfoglalás befolyásolja ezen kérdések eldöntését,