Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. 115 még ha a történeti kutatásra is tartoznának. Ha tehát tagadunk, a tagadás nem a történeti kutatás eredménye. Hozzájárul még, hogy ez a történeti kutatás a priori a csoda lehetetlenségének felvételéből indul ki, ami szintén nem történeti, hanem dogmatikus elv. Cremer hitfogalma tehát a történeti kutatásnak nem enged befolyást hite tárgyára, mert tudja, hogy az, ha határain belül marad, annak csodás eleméig úgysem hatolhat el, míg Harnack hitfogalma olyan, hogy előbb a történeti kutatásnak és pedig a csodát elvből tagadó történeti kutatásnak engedi át a teret és a hit számára megelégszik avval, ami megmarad. Ott olyan hitfogalommal van dolgunk, amely a keresztyén hitigazságokat a hit egész pleroforiájával öleli át és idegen illetéktelen befolyás ellen védekezik azon önbizonyosság erejében, mely a vallásos tapasztalatból táplálkozik, míg ez a hitfogalom — legyen bármily intensiv — az illetéktelen befolyásnak engedve a többi tudományok .előtt folyton hátrál, a hit természetfeletti elemeit feláldozza s örökös reduktiókkal kénytelen életét tengetni. Egészen természetes, hogy Cremer álláspontja magával hozza azt, hogy az, aki elfoglalja, egész természetszerűen teljes meggyőződéssel jut el azon hitvalláshoz, amelyben az azonos hittapasztalat kezdettől fogva fejezte ki hitét. Ezért vallhatják sokan ma is teljes benső igazsággal Krisztus istenségét és az apostoli hitvallás ama mondatait, melyek evvel összefüggnek. De ép oly természetes, hogy a másik álláspont más állásfoglalásra vezet Krisztussal, az ő istenségével és az apostoli hitvallásnak megfelelő mondataival szemben. Sőt ha nem véletlen a kapcsolat a hit és annak kifejezése, a hitigazság, a vallásos tapasztalat és annak szavakbafoglalása, a hitvallás vagy tan között, akkor azt is lehet állítani, hogy bizonyos egyedül helyes állásfoglalás Krisztussal szemben bizonyos róla való hitvallással függ össze, így kell érteni azt, ha Cremer és akik vele egy párton vannak, azt állítják, hogy csak úgy ismerhetem fel Jézusban Uramat, ha istenségét is vallom. Nem ennek külső elfogadásáról, hanem arról van sző, hogy ehhez belső szükségszerűséggel el kell jutni. Ahol pedig ez nincs, valószínűleg az a hit sincs meg. Persze, mathematikai szükségszerűségről nem lehet szó — a személyes életben van fejlődés és vannak inkonsequencziák is. S azért óvatosaknak kell lennünk a következtetések megvonásában egyesek személyével szemben a nélkül persze, hogy az elvet, a szabályt feladnók. 1) Persze, ahol ezt az előforduló inkonsequencziát ') Fricke pld. azt mondja (Chrl. Welt 44. sz.). hogy szerinte Harnack ^s hivei vallják a Krisztust, de hozzáteszi: „wenn auch, wie ich ebenfalls glaube, ohne die volle Consequenz des relig. und dogmat. Gedankens. Die beanstandeten beiden Sätze liegen ... in dem Bekenntnis zum „Sohn Gottes" selbst, sie sind fundamental , aber nur deshalb, weil sie in diesem Bekenntnis liegen". 8*
