Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? Raffay Sándortól
100 Rafl'ay Sándor. A Jakab levelének zsidó vagy keresztyén jelleme felett tehát sem az nem dönt, hogy Krisztus neve hányszor fordul benne eló', sem az, hogy hány mondatának a tartalma rokon a zsidó irodalom termékeivel, hanem az, hogy egészében zsidós-e a jelleme, vagy keresztyén? Már Luthert is megtévesztette az a körülmény, hogy Jakab levelében a Krisztus neve csak kétszer fordul elő, de különösen, hogy a Krisztus engesztelő halálának érdeme nincs benne kiemelve. Ha a keresztyénség kimerülne a kristologiában, akkor ez alapon csakugyan jogosítva volnánk valamely irat keresztyén volta ügyében dönteni. Ámde ez alapon tovább nem mehetünk, mint csak addig, hogy Jakab levelében a kristologiai kérdések még a többi iratokéval egyenlő módon ki nem domborodnak. Azt mondja Spitta, hogy a Jakab levelében, ha a közbeszúrásokat kitöröljük, egyetlen egy mondást sem találunk, a mely zsidó iratban helyet nem foglalhatott volna. Ezt a tételt én megfordítom és azt mondom, hol van e levélben csak egyetlen olyan kijelentés is, a mely ker. iratban helyén nem volna ? Ellenben a levél zsidó eredete mellett több mondás merőben érthetetlen. így mindjárt 1, 1 8. Az igazság igéjével való ujjászűlés, megújítás, a ν.αίνη ν.τίσις csak a keresztyénség eszmekörében otthonos és érthető. Hogy a 118 Zsoltár 43. versében is meg van említve a λόγος αληθείας ez tény, de ez egyetlen adat akkor sem volna elegendő az ótestamentum javára billenteni a mérleget, ha a Jakab-féle helylyel azonos módon lehetne értelmezni, mert ezt az egyetlen helyet az újszövetség egész gondolatvilága akkor elegendőleg ellensúlyozná. De ez a zsoltárvers így hangzik: v.cu μή περιέλ^ς έζ του στόματος μου λόγον άλη&εψς εα)ς σφόδρα etc. Á kitételnek tehát egészen más az értelme és vonatkozása itt, mint Jakabnál s így azt döntő érvül felhasználni lehetetlen. Hogy pedig Jak. 1, 1 8 a teremtésre vonatkoznék s így Gen. 1, 26-3i" re utalna, annak itt a szövegben semmiféle támasztéka nincs. Hasonlókép vagyunk 1, 2 Í. verssel is. Ez tartalmát és formáját tekintve is csak a keresztyénségből érthető. Itt Zách. 3. 3-ra gondolni csak azért, mert ott is megtaláljuk ezt a mondást: Ί. ψ ενδεδυμένος ιμάτια ρνπαρά nem lehet. Nem a formán dül el a dolog, hanem a gondolaton. Az ebben a mondásban rejlő gondolat pedig a zsidóságban legfőlebb ha a profetismusban volt otthonos, de különben a zsidóság közönségesen a törvény teljesítést és nem a belső megújhodást hangsúlyozta. A keresztyénség e téren ép azzal emelkedett a zsidóság fölé, hogy a külső mellett és fölött a belső, a szellemi, a lelki tisztaságot emelte ki, mint a melynek a külső tisztaság csak természetes folyománya. Ε hely csakis Jézusnak a hegyi beszédben tett kijelentései alapján érthető, de a zsidó
