Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? Raffay Sándortól

Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat ? 101 képzetkörben a szokásos keretek között nagyon is új és szokatlan volna. Az 1,25 ^s 2, 8 és j

2 azok a helyek, a melyek a törvényről szólnak. Spittának arra vonatkozó adatait, hogy zsidó iratokban is találunk helyeket, melyeken a mózesi törvényt a szabadság törvényének, a szeretet parancsát pedig a többi között kiemelkedő királyi törvénynek mondják, még dr. Löwy is megtoldja egy párral. De mindkettőjük okoskodásából kitetszik, hogy a törvénynek e szempontból valő értékelése nem szokásos, hanem nagyon is kivételes. Mutatja ezt különben az az ismeretes újszövetségi történet is, hogy Jézushoz az utolsó héten azt a kérdést intézik, melyik a többi felett álló nagy parancsolat ? Lehet, hogy ép azért intézték e kérdést Jézushoz, mert erre csak egyes kiváló írástudó volt képes megfelelni, s lehet, hogy a nagy Hillél volt az osztályozás első mestere, de még akkor sem lehet ebből megállapítani sem azt, hogy Jézus Hillél után beszél, sem azt, hogy Jakab levelének ezt a kitételét föltétlenül csak zsidó irat alapján érthetjük meg. A keresztyénség tette a szeretet törvényét igazán királyi törvénynyé és a szabadság törvényéről csak a keresztyénség körében szólhatunk. A mit pedig e kifejezéssel rokon formaként elszórva találunk a zsidó iratokban, mindaz ugyanazon elbírálás alá esik, mint a profetismusban található, a közönségesnél aránytalanul magasabb és nemesebb valláserkölcsi felfogás, mely nemhogy a népnek, de még csak a hivatalos vezetőknek a vérébe se tudott átmenni hanem mindig csak kivételes nyilatkozatnak maradt meg. De ha még egész határozottan megengednők is, hogy törvényt a zsidók is szokták a szabadság törvényének mondani, még akkor sem nyertünk elegendő alapot arra, hogy csak azért, mert e kifejezést itt is megtaláljuk, a Jakab levelét zsidó iratnak minősítsük. Mert ez az adat csakis akkor volna döntő, ha a keresztyénség körében egyáltalán idegen s annak szellemével össze nem egyeztethető eszmét fejezne ki. Ezt pedig Spitta se állítja. Az 1, 27-ből is alig lehet egyebet következtetni, minthogy itt a szerző a zsidóság külsőleges, czerimoniális istentisztelete ellen akar szólani, s azzal szembeállítja a szeretet műveiben nyilatkozó s így az Isten czéljait szolgáló s szellemét valósító viselkedést. Annál inkább is ker. kijelentésnek kell ezt tekintenünk, mert a παρά ΰεώ v.ai παιρί kifejezés csakis keresztyén alapon érthető. Jellemző, hogy az 1,, hitelességét Spitta ép azon az okon döntötte el, mert hogy a δηνλος &eov xcd 7. Xo. a keresztyén nyelvhasználatban nem szokásos. Most, ugyanezen módszerrel azt várnók tőle, hogy mert az Istennek &εός y.cti πατήρ elnevezése a zsidóságban sohasem volt szokásban, ez alapon az iratot feltétlenül keresztyén iratnak minősíti. Azonban e helyett apró adatkákkal igyekszik egyoldalú álláspontját igazolni.