Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

92 nemünkhöz való teste volt, beszélt is, cselekedett is, szenvedett is úgy, mint embernek fia, a ki, mint új ember, testben született nőtől. Kicsoda nem veszi észre, hogy az igaz ember fogalom kifejezésnek elengedhetlen járuléka az a felvétel, a mely a születés módját állapítja meg, a melyre vonatkozólag kijelenti Augustinus, hogy Krisztus, mint ember nem emberi módon született, illetőleg fogantatott, hanem „intima illuminatione ab incunabulis illustratus", vagyis kezdettől fogva benső világossággal volt megvilágosítva, a mi a fentebbi bölcseség, elv, igazság és erő következménye ? Krisztust az Atya küldi e világra, el is jön, kijőve az Atyától, hogy közöttünk lakozzék, mint testté lett ige, magát megüresítve, hogy az ember-alak valóság legyen, vagyis a „susceptio hominis" meglegyen. A főtétel az Atyánál az elörelétel; a melléktétel a Fiúnál az ember-létei elengedhetlen feltétele: a születés, a mely az elörelétel folytán nem lehet azonos más születéssel, miután az előzmény és következmény mást követel, annyival is inkább, mivel a háromságban ez az elörelétel és születés tulajdonképen azt fejezi ki, hogy az általános egyénibe megy át, még pedig jellemző egyénibe, a mely kizárólagos is és egyetlen is. Azaz: a Fiú születése csakugyan más, mint minden más születés, mert maga a Fiú nem egyéb, mint „norma et regula" s így előállása mindeneken felűlálló, hiszen küldetésénél, eljövésénél, közöttünk való lakozásánál, mint fogalmi meghatározásoknál fogva is : születése azt fejezi ki, hogy az egyetlen s ennélfogva kibeszélhetetlen is. Az ő születése az előrelételnél fogva elhagyása az Atyának [relictio PatrisJ, de nem bűnnel összeköttetésben, hanem egyszerűen a földön való megjelenés következtében s igy lesz a születés: susceptio hominis fogalommá, mert az assumptio humanae naturae a születést jelenti, a melynek az lőn a következménye, hogy „assumsit Filius nubilum carnis nostrae." Krisztus tehát emberré lett: felvette a mi testünknek sötétségét vagy szerencsétlenségét s így két természettel felruházott lény, a kinek megváltói működése épen így érthető tisztán és