Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
331 tartalmi, hanem csak személyes okok és tekintetek alkották a választófalakat. Haupt Baurnak amaz állítását, hogy a sorrend mutatja a pártok hatalmát és a dogmatikai alapokon nyugvó ellenségeskedésének mértékét, megdönti, mert hiszen a Péter és a Krisztus pártját az első levélben csak megemlíti, de még csak nem is ostromolja az apostol. Ebbó'l látszik, hogy ezeknek nem tulajdonított jelentőséget, mert számbelileg ezek nem növekedhettek. Apollos pártja azonban magát a keresztyénséget veszélyeztette, s puszta bölcsészeti iskolává is lesülyeszthette. Már egészen másként áll a dolog a Krisztuspárttal a második levélben, mert az első és a második levél között a helyzet Korinthusban alaposan megváltozott. Az Apollospárt megszűnt, de a zsidóskodók ezalatt Jerusálemből befurakodtak s a Krisztus-párt jelszavát más értelemmel ruházták fel. Ugyanaz a párt ez, a melyről az első levélben is szó volt, de most roppant megerősödött és az apostol jogát és tekintélyét támadta meg. s a személyi ellentéteket tanbeli ellentétekkel is élesítette. Közben azonban, a két levél között Pál maga is járt Korinthusban. Ennek a bizonyítása igen érdekes és meggyőző. Engem rég vallott nézetemben megerősített. De ezzel összefügg az utitervek kérdése is. A korinthusiak nem a miatt nehezteltek meg, mert az I. 16, 5. tervét változtatta, hanem mert II. 1, 1 5. 2 3. szerint egyáltalán nem ment el hozzájuk. Ugyanis mert a mikor ott járt, szomorúságra ment közéjük, csak levélben irta meg nekik, 2, ^-szerint, hogy nem akar ismét szomorúságra menni, hát inkább elmarad. Ezt használták most már ki ellene, hogy nála az igen és a nem ugyancsak változó valami, s hogy fél közéjük menni, mert távolból könnyebb hősködni stb. Különben is, ha az útitervnek csak egyszerű módosításáról volna szó, akkor Pál e miatt védekeznék és nem az elmaradás miatt. Igen érdekes és találó Hauptnak arra vonatkozó magyarázata is, miért küldötte Pál a két levél közt elveszett levéllel és a mai második levéllel is éppen Titust Korinthusba. Azért, mert Titus vele volt Jerusálemben, a hol Pál jogait elismerték és a hol a körülmetélkedés kérdésében neki adtak igazat, ezért hát ha Pál nem mehetett, csakis Titus intézhette el a Pál apostolsága jogának és a zsidóskodók követelményeinek a dolgát. Sok rendkívül érdekes részletkérdést intéz még el Haupt, s Hoennicke czikkének kétségtelenül az a legnagyobb érdeme, hogy Hauptot e tanulmány megírására indította.
