Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
332 A 11. számban. Haupt, Der relig. Wert des Parusiegedankens im apost. Zeitalter. Hogy a parusia gondolata az apostoli korban milyen elterjedt volt, azt a Szentírásnak igen sok helye mutatja. De a Jézus visszatérésének hitét csakhamar felváltotta a Jézushoz menetel reménye. Most nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a parusia eszméje Jézustól magától származik-e, vagy pedig a tanítványok fejlesztették ki, csak azt akarja megvilágítani, mi volt e hitnek valláserkölcsi értéke és jelentősége. Bizonyos, hogy az apostoli keresztyénség az istenországát nemcsak eljövendőnek, hanem jelenvalónak is tartotta. A Krisztus abban az Úr, a király, a kinek kórmányzása alatt áll mindaz, ki az ő ügyét szolgálja. Mikor azonban a tapasztalás azt mutatta, hogy a mult és a jövó' Krisztusa közt bizonyos ür van, akkor az apostoli keresztyénség egy új alakulás küszöbére jutott. Nevezetesen Pál apostol a Krisztust szellemnek tekintette, aki benne is él és hat (Gal. 2, 2 0. II. Kor. 3, 1 7_ 1 8) és János a Szentlélek eljövetetével a Krisztus eljövetelét helyettesíti (Ján 16, ) r,. 14, 1 8). Ily módon a parusia hitét nem adták fel, só't inkább mélyítették és szellemesítették. A szellemi lét pedig az igazán reális lét. Mindenképpen fontos haladás tehát az, hogy a Szentléleknek az egyesekben való működését a parusia reményének teljesedésével azonosították. Ezt egészítette ki a Jelenések könyvének ama gondolata, hogy a világ élete maga is Jézus eljövetele ígéretének valósulása. Itt a lényeges az, hogy Jézus országának eljövetele nem egy egyszeri tény. hanem egy küzdelmekkel járó, de biztos győzelemmel végződő folyamat. S mindenütt Jézus maga a Cselekvő, bár a földön az ő küldöttei közvetítik akaratát. Tehát a parusia eszméje nemcsak tartalmában, hanem formájában is alakuláson ment át: Jézus az égben marad s nem a földön jelenik meg. Szerinte a főgondolat az, hogy a szellemi és az anyagi világot egymástól mechanikusan elkülönözni nem szabad. A perusia eszméjének pedig örök valláserkölcsi jelentősége van, mert reményének ma is az az értéke, a mely az apostoli korban volt. — Hogy Pál és János a Szentlélek eljövetelének és működésének rajzával a parusia eszméjében akartak változást előidézni, aligha igazolható, de hogy a Jelenések könyvében az iró azt az eszmét szolgálná, melyet neki Hampt tulajdonít, egyenesen kétségbe vonom. A mit a parusia hit valláserkölcsi jelentőségéről mond, az szép és helyes. A Theologische Rundschau. 1902. évi 1—2. számában. Pfennigsdorf. Das Christentum und die Philosophie der Gegenwart czimen érdekes tájékozást nyújt arról, hogy a legújabb
