Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

Tanúlmányok Augustinus tanrendszeréből. I. Szentháromságtan. Az újabbkori protestáns theológiai irodalom munkásainak figyelme mindinkább és inkább rátereló'dik az egyházi atyákra. Ε jelenségnek több oka van, a melyeket felesleges elősorolni, mert valamennyi összefut egyben: az igazság keresésében, a melynek dobogtatnia kell a protestáns theológusok szivét, különben hivatásukról megfeledkeznek, sőt le is mondanak. A magyar protestáns theológusnak is ezt kell tennie, annyival is inkább, mivel az elődök nyomába hághat e téren is. Figyelme, érdeklődése nem futhat keresztül megállapodás nélkül az egyházi atyákon, különösen ha azt is mélyen érzi, hogy a papismus a maga hadviselésének fegyvereit igen sok részben, igen nagy mérvben épen az atyák felfogásából, vallás-erkölcsi világnézletéből, irataiból veszi s így mintegy minket is arra kényszerít, hogy fegyveres házának tartalmával megismerkedjünk. Azonban távol van tőlem, hogy, Augustinus iratait tanúlmányozva, ellenfelünkkel ez úttal harczot kezdjek. Csupán az a czél lebeg előttem, hogy a nagy egyházi atyának tanrendszeréből egyes nagyobb kérdéseket alapvető iratai nyomán bemutassak s talán útat törjek az ez irányú munkálkodásra, a melyben mellőzve minden végleges megállapodásokra való hivatkozást, mellőzve minden más tanulmányt, tisztán és kizárólag csak magát Augustinust szerepeltetem. Ebben a törekvésemben s czélomban úttörő kérdésül a szent-háromság-tant választom s röviden a következőleg mutatom