Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Kámori Sámuel. Hornyánszky Aladártól

162 ő csak az irigységet ismerte ellenfelének és nem a hálátlanságot. Tisztában volt azzal, hogy neki mint tudósnak nem szabad munkájaért jutalmat várnia. Legkevésbbé ott, hol a tudományos munkálkodásnak még nincsen árfolyama. Távol legyen, hogy az ellene irányuló támadásokat, a felette folytatott olcsó szeli emeskedést indokolatlannak tüntessük fel. Kámori személye, gondolkozása, viselkedése folyton kihívta a bírálatot és a mosolyt. Az írást oly magyar nyelvre fordította, milyet soha ember nem beszélt és soha ember nem fog beszélni. A kritikát oly modorban utasította vissza, mely a komoly discussiót lehetetlenné tette. Nyelvészeti kutatásait a képzelődés irányította és nem a linguistikának megállapított és mindenütt alkalmazott methodusa. Természetes, hogy a harcz hevében az ellenség eró'sen kihasználta az ő positiójának gyöngeségét. Érthető, hogy a nézők szívesen elmulattak azon a sok furcsaságon, mit a vita napfényre hozott. A közönségtől nem szabad azt kívánni, hogy a burok mögött a magot is észrevegye. De tartozunk az igazságnak azon kijelentéssel, hogy elfogulatlan bíró előtt a tudós értékének megítélésére a siker vagy sikertelenség, a fényes győzelmek vagy gyászos vereségek, a maradandó eredmények vagy esetleges tévedések sohasem lehetnek mérvadók. Mint minden munkásnak, a tudósnak becsét is első sorban az az erkölcsi tőke határozza meg, melyet munkájába fektet. A tudós kizárólag az igazságnak szolgálatában áll, ezért hivatása a legszentebb hivatás. Kötelessége nem az igazságnak megtalálása, mi véletlentől és esetlegességtől is függhet, de annak minden mellékérdektől ment, lankadatlan és lelkiismeretes keresése. A tudós megfelelt a maga feladatának, ha nyugodt lelkiismerettel számot tehet, hogy szünetlenül csakis az igazságért dolgozott, mindég és mindenütt a rendelkezésére álló összes eszközökkel annak megismerésére törekedett. Mentől erősebben érzi azonban az igazságnak végtelen hatalmát, mennél sovárgóbban és kitartóbban vágyakozik annak elérésére, mennél nagyobb áldozatokat hoz küzködése közben, annál hívebb szolgának fog majdan találtatni. A tudósok rangfokozatának ez az erkölcsi tartalom az igazságos és méltó mérővesszője. Minden egyéb csak alárendelt jelentőségű. Siker nem mindig követheti az erőmegfeszítést. Az