Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Kámori Sámuel. Hornyánszky Aladártól

Kámori Sámuel f 1830-1903. Ki a tudós értékének megítélésére a külső sikert tekinti a helyes mértéknek, az Kámorit joggal a tudósok legutolsó kategóriájába fogja beosztani. Mert élete a fiaskók lánczolata volt. Elismeréssel, méltánylással talán egyedül tanulóéveiben találkozott. A göttingai mester, Ewald, nagy reményeket fűzött az ő rendkívüli nyelvtehetségéhez és fényes jövőt jósolt neki. A jóslat nem teljesült be. A hazájába visszatért Kámori számára csak a sikertelenség volt fenntartva. Bibliafordítása, annyi előkészületnek és egy évtized szakadatlan munkájának gyümölcse, nem babérokat, de keserűséget szerzett neki. Belefektette nagy tudását és lelkesedését, minden képességét, mivel rendelkezett. Az eredmény a kritika éles támadása volt, egy heves tollharcz, melyből Kámori sebesülten került ki. Korszakos vállalkozása felett napirendre tértek, mint a hogy egy bukott dráma felett napirendre tér a színház közönsége. Egy ideig a gúny és élczelődés forgalomban tartotta még nevét, azután az is unalmassá vált. A 70-es években megjelent munkáiról már alig vett valaki tudomást. És midőn magába vonult vissza és csendesen nyelvészeti kutatásainak szentelte idejét, teljesen elfeledték. Tíz esztendő óta csak személyes ismerősei tudták, hogy az egész Szentírás eredetijének első magyar fordítója még nem költözött el az élők sorából. Távol legyen, hogy Kámori szomorú sorsát felidézve az emberi hálátlanság felett érzelgős reflexiókba bocsátkozzunk. Ha megtehetné, ő maga volna az első, ki ez ellen tiltakoznék. Mert Theol. Szaklap. I. óvf. 10